A Szaturnusz és a Neptun teremtő kapcsolatba kerül nov. 15-30. között (pontosan 25-26-án).
A Szaturnusz arra tanít, hogy saját tapasztalataid alapján építsd fel önmagad, és irányítsd az életed. Most, a Nyilas jegyében az élet értelme, az események közötti összefüggések, és a magasabb szintű megértés területén kell a fentieket megtenned.
A Neptun az eggyéválás, az önfeláldozás, a kollektív érzelmek jelölője, a Halak jegyében folyamatosan arra hívja fel a figyelmet, hogy milyen mély alapokon kapcsolódsz a világhoz.

1.    Annak a felismerését hozza ez a pár nap, hogy vajon van-e miben hinnünk. Az emberiség régen elvesztette a hitét, manapság ezt próbáljuk visszaszerezni pótszerekkel - vallás, pénz, karrier, okkultizmus, szex, hatalom, ki miben hisz. A két égitest kapcsolódásakor jelzést kapunk arra, hogy mindaz, amiben eddig hittünk, mennyire valódi. Az az ideál, melyet imádtunk, és amiért élünk-dolgozunk, valódi és tartalmas értékrendet bír-e. Ha most veszteséget élsz meg, egyrészt ne bánd, másrészt ez figyelmeztet arra, hogy hamis bálványt imádtál, vagy túlságosan átruháztad az életed iránti felelősséget valaki/valami másra. Ha függővé tetted magad mások fennhatóságától, akkor ez az időszak rámutat arra, hogy ki kell építened a kapcsolatot önmagaddal, először is úgy, hogy figyelsz a saját érzelmeidre.

2.    A Neptun a kollektív érzelmeket és félelmeket mutatja, a Szaturnusz pedig mindenből képes kihozni a mélységet és az árnyékot. Azok az események, amelyek e pár napban vannak, mind erről szólnak. Félünk-e, ha mindenki fél, agresszívvá válunk-e, ha mindenki más az, hiszünk-e olyan bálványokban, amelyekben a körülöttünk élők hisznek? Tapasztaljuk meg az életet mi magunk, és ne a környezetünk értékrendjét másoljuk le. Az érzelmeinket rendszeresen elnyomjuk, illetve kész életfelfogást fogadunk el azért, hogy megfeleljünk a társadalom elvárásainak. Ne féljünk azért, mert mindenki más pánikol: ami most végiggyűrűzik a tömegen, az mindössze a tudatunk mélyére száműzött félelmeink egyike. Alkossuk meg a saját identitásunkat, a saját hitünket, értékrendünket az életünk tapasztalatai alapján. Ez a feszültség a két bolygó között arra mutat rá, hogy vajon mennyire éled meg az érzelmeidet, mennyire integrálod be az életedbe, személyiségedbe őket anélkül, hogy áldozattá válnál. A racionalitás és a földöntúliság kapcsolatba lépésekor megpillanthatjuk, hogy hol van az egyensúly az életünkben a hit és az ésszerűség között.

3.    Amennyiben függőségekbe menekülsz a mindennapok gondjai elől, vagy csak valamiféle pótszerrel tudsz boldogabb/eksztatikusabb hangulatba kerülni, úgy most figyelmeztetést kaphatsz arra, hogy nem ez a legszerencsésebb megoldás, és ennél jobb lehetőségek is vannak.

Miért nem működik a feltétel nélküli szeretet?
Azért, mert fogalmunk sincs, mi az, és hogyan kell megvalósítani. Amit mi szeretetnek hívunk, az minden, amit hozunk magunkkal a gyermekkorunkból, a családunkból, a kapcsolatainkból. Ezek pedig általában nem feltétel nélküli elfogadás alapúak. Ahogyan mi a másik emberhez állunk, az tele van félelemmel, bizalom-vesztéssel, beidegződéssel, berögzült mintákkal. Hogy is feltételezhetjük, hogy tudjuk, mi az a a feltétel nélküli krisztusi szeretet, amikor még ömagunkat sem ismerjük, önmagunkat sem szeretjük?

Talán nem hiszitek, de minden gödörnek van alja. Illetve vannak olyan emberek, akik észreveszik, hogy leértek a gödör aljára, de vannak sokan, akik tovább ásnak.

Ez mit jelent? Azt, hogy van az a pont, ahol észre kell venned, hogy elég volt, és gyűrödtél annyit, hogy most már inkább meghúzod a határokat, felszámolod a nem működő dolgokat, és elindulsz egy új úton. Ezt úgy hívják: önvédelem.

Azonban sajnos vannak olyanok, akiknek ez a pont sosem jön el - ők leélik úgy az életüket, hogy magányosan, meg nem értetten szenvednek. Pedig ők is változtathatnának: ha tudnák, hogy van segítség, illetve ha hajlandóak lennének elfogadni.

Nem kell azt hinnünk, hogy a bölcsesség útja a semlegességé is egyben. A bölcsnek is vannak fájdalmai és veszteségei, csak egészen máshogy éli meg, és máshogyan dolgozza fel. Tudja, hogy semmi sem tart örökké: minden érzés és történés nagyon fontos egy szempontból, de egy másikból csak annyi az egész élethez képest, mint egy lepke szárnyának suhogása.

Talán az a legjobb, ha úgy engedjük el a rossz érzéseket, hogy önmagunkban teret hagyunk nekik, megéljük azokat, mert így egyre inkább felszabadul a mélymag az elnyomás alól… ezek az érzelmek, fájdalmak és megítélések rajta ülnek, mintha hangyák leptek volna el egy ételdarabot.
Ahogy egyre inkább felszabadul, láthatóvá válik a színe, az ereje, a fényessége, egyre kevésbé teremtünk a félelmeink, a tanult hiedelmeink alapján, ellenben sokkal inkább engedjük át magunkon az erőt és fényességet, amely megvilágítva énünket létrehozza azt, amiért születtünk.

Nagyon fontos őszintének lenni, mert ezzel sok viszontagság kerülhető el. Azonban az igazság valószínűleg nem egy objektív, mindenki által ugyanúgy jellemezhető, abszolút egyértelmű fogalom, hanem van annak egy építő fajtája meg egy romboló. Amikor szembetalálkozol egy régi ismerőssel, aki azt kérdezi: „felszedtél kicsit, nem?”, akkor ezt nem igazán lehet besorolni a korrekt, építő jellegű őszinteség fogalmába. Mert ezzel építeni nem tud, csak rombolni.
Ahogy nemrég olvastam: valakinek az önbecsülésébe gázolni olyan, mintha megölted volna. Valóban, mert a beszélgetés onnantól kezdve nem értékelhető, nem tudunk ugyanúgy figyelni, objektíven részt venni, mert ezzel a huszárvágással rögtön a földbe döngöltek.
(Más kérdés persze, hogy miért döngöl ez földbe, és igen, dolgozhatnánk rajta, hogy ne érintsen meg ez a téma).

A személyiség azokból az információ morzsákból áll, amit élete során összeszedett: amit mondtak róla és tapasztalt magával kapcsolatban, hogy ő milyen, hogyan működik, kit és mit kell szeretni és kit utálni, mi a jó és mi a rossz.
Ha sosem gondolkodunk el mélyen a viselkedésünkön, akkor automatikusan döntünk arról, hogy valami vagy valaki jó vagy rossz, tehát akár több évtizeddel ezelőtti vélemények alapján minősítünk mindent és mindenkit.
Tehát ha a személyiségünk önkéntelenül azokból az információkból épült fel, amelyeket a környezetünkből vettünk fel, akkor egy-egy konfliktus, vita során vajon milyen igazságért küzdünk? A sajátunkért vagy azért, amit automatikusan a magunkénak vélünk, pedig csupán csak lemásoltuk?

Az előző Emberi kapcsolatok című bejegyzésem (lásd itt) folytatása következik.

Tehát oda jutottam, hogy van az a módszer, ahogy a régi beidegződések szerint kapcsolódik egymáshoz a férfi és a nő: ösztönösen, drámákkal, szenvedélyes viharokkal, nagy szerelemmel, aztán gyűlölettel. Majd fejlődnek kicsit, és kiderül, hogy nem eszik olyan forrón a kását, nem kell mindent felnagyítani, magukra venni, és rögtön szakítani, vagy életük végéig kitartani a szenvedésben is (ha, mondjuk, ezt a mintát hozzuk otthonról).

Az a fajta kapcsolati modell, amit ismerünk, az ösztönös, drámás verzió. A fejlett, lélekszintű kapcsolódást még most ismerjük meg, ezért nincs rá gyakorlatunk, rutinunk, precedensünk. Így aztán fogalmunk sincs, hogyan kell csinálni, nem láttunk rá mintát, és tudjuk, hogy a hozott minta rendszerint nagyon erős. Aki az új, fejlesztett modellben szeretne élni (tehát nem állandó drámában), az egyrészt csak saját magára támaszkodhat, mert nincs, aki tanítsa, hogyan kell ezt művelni. Másrészt pedig nehezen talál hozzá társat, hiszen még kevesen vannak, akik rájöttek, hogy az eddigi párkapcsolati modelljük csupán egy automatikusan működtetett szériadarab, melyen akár változtatni is tudnának - némi önismerettel.

Egyszerű szavakkal: kevesen hajlandóak fejlődni, és aki megteszi, az utána azzal szembesül, hogy nem talál társat ezen az új "szinten".

Október 13. és november 11. között fantasztikus hatásokat élhetünk meg.
Ennek szereplői az égen a Mars, a Jupiter, a Vénusz és a Sárkányfej. Amit a leginkább és legfeltűnőbben érint, az a bennünk lévő férfi és nő, valamint általában a férfiasságot és nőiséget. Most van lehetőségünk, hogy a múltban félrevitt viselkedést a helyére tegyük. A férfi minőség áthalad egy sorszerű rendezésen, aztán később a női is, majd mindkettő válaszút elé kerül, és el kell döntenünk, merre megyünk tovább. Folytatjuk-e a nemek eltolódását vagy megpróbálunk a régi minőségek és az új idők másfajta szemléletének összefonásával egyensúlyt találni úgy, hogy a férfiak és a nők is megtartsák jellegzetességeiket, értékeiket.
Talán az elmúlt század nagy forgatagában elveszítettük az utat, ezért most magunkra hagyva érezzük magunkat e kérdésben. De az Élet nagy misztériuma és az az intelligencia, amely életben tartja a természeti törvényeket nem hagy minket magunkra: újra és újra segítséget nyújt ahhoz, hogy visszataláljunk a természet-közelihez: önmagunkhoz.
Ebben az időszakban figyeld meg magadat, mindazt, ami veled történik - az az igazság, amit meglátsz, az, ami szembejön veled, mind útmutatóul szolgál majd a november 5-11. között feljövő, talán életre szóló döntéseidhez.

Október 10-én reggel a Sárkányfej átlépett a Szűzbe, a párja a Halakba.
Innentől 1,5 éven keresztül egészen másfajta utazáson veszünk részt, mint az ezt megelőzőben.
A cél a tisztaságunk megtalálása. Nem elnyerése, hanem kiásása. Azok az illúziók alól, amelyekkel egész életünkben lenyomtuk és megpróbáltuk élni azt az életet, amelyet a média, a divat, a közhiedelem, a nevelés diktál arról, hogyan is kellene és lenne jó élnünk. Mi a szép, mi az igaz, mi a jó.
Kiásása a félelmek alól, amelyeket gyermekkorunk óta halmozunk rá, és felülírjuk a valóság-látásunkat velük.
Az út arról szól, hogy a bennünk levő egységet a felszínre hozzuk, és merjük megmutatni azt, akik igazából vagyunk. Most segítséget kapunk ahhoz, hogy feltörjük azokat a rendszereket, amelyekbe belemerevedtünk, melyekből a biztonságot reméljük, de tudjuk, hogy úgysem abban találjuk meg.

Minél jobban félünk és kapaszkodunk hamis keretekbe, annál kevésbé vagyunk biztonságban.