A mai nap a feltétel nélküli szeretet és elfogadás erejéről szól. Ha van valami olyan az életedben, ami fölött nem tudsz napirendre térni, vagy nehezen fogadod el, minősíted és kritizálod, aminek következtében kibillensz az egyensúlyodból, akkor a mai nap ad egy támogató energiát ahhoz, hogy elengedd a gondolataidat, amelyek folyton hergelnek téged. Mert ugyebár ott van az egó, aki kigondolja, hogy mégis hogyan kellene működniük a dolgoknak és embereknek helyesen. Azonban, ha jól meggondolod, akkor ez az te véleményed, a te forgatókönyved, de ott van még a másik emberé is. Ő meg talán máshogy látja, máshogy gondolja. Akkor kinél van az igazság?

Jó, tudom: nálad :o)

Viccet félretéve, mindannyian azon dühöngünk, hogy a másik ember miért nem teszi azt, amit elvárunk tőle, miért nem úgy viselkedik, ahogy mi szeretnénk. Ha nem úgy szeret a párunk, ahogy mi elképzeljük a legszebb álmainkban, akkor bizonyára nem szeret. Érzitek ennek a képtelenségét? Mindenki más, egyedi gondolatokkal és érzelmekkel. Tehát akkor tesszük a legjobban, ha minden egyes napon, minden egyes pillanatban újra és újra megismételjük: mindenkinek joga van úgy működni, ahogy ő tud, mi pedig vagy elfogadjuk ezt, vagy megegyezünk vele, vagy elengedjük. Ha egyiket sem csináljuk, akkor csak energia-égetős üzemmódban pörgünk. Folyton idegeskedni mások miatt felesleges, és még ráadásul el sem érjük vele, amit szeretnénk. Nem csak azért, mert a másik másképpen érez és működik, és esetleg nem is érti, hogy mi min pörgünk, hanem mert a saját szemléletünk is alakítja a világot körülöttünk - tehát ha rossznak akarjuk látni a körülményeket, akkor úgy is alakulnak. Erről már írtam sokszor, de még fogok ezután is. Hogy becsípődjön :o)

A Hold az Ikrek jegyében segít arra rálátnunk, hogy poláris az egész világ, ellentétekből épül fel, vagyis nincs nappal éjszaka nélkül, a jó nem értelmezhető a rossz jelenléte nélkül, férfi nő nélkül. Vagyis, az egész úgy tevődik össze, hogy teljesen természetesen van benne ilyen is és olyan is.

Tehát akkor vagyunk spílerkirályok, ha ezt így elfogadjuk. :o)

Eljött az a nap, amikortól inkább a belső értékek, és a szeretetteink felé fordulás hangsúlyosabbá válik. A kitűzött céljainkban lassan, komótosan, de biztosan haladunk, bár valószínűleg sokaknál ennek semmi látszatja nincsen (még). A növekedés fázisa ez, amikor mindennek megvan a maga ideje, és ha siettetni akarjuk, akkor a jelen pillanatunkat mérgezzük meg az elégedetlenségünkkel. Ha van egy célod a jövőben, amitől a boldogságodat reméled, az annyit jelent, hogy a jelenben türelmetlenül függeszted a tekinteted egy olyan időre (a jövőre), ami nem létezik. Vagyis a jelenben nem vagy boldog, mert azt hiszed, hogy csak akkor leszel az, ha eléred azt a bizonyos célt.

Azonban mivel az egyetlen létező idő (illetve az egyetlen, amit az emberi elme fel tud fogni) a jelen, ezért üdvös lenne azt megtölteni mindazzal a szépséggel, amivel csak tudjuk. Mert itt teremtjük a jövőt, itt adunk neki alapot.

Ha csak vársz valamire, akkor nem élsz. Márpedig életed alkonyán visszatekintve bizonyára nem azt szeretnéd látni, hogy folyamatosan vártál valamire.

Tedd, amit tenned kell, mindig az adott időnek megfelelően, és élj, szeress, játssz. Aztán majd jön minden a maga idejében.

Ma a nők életében elindulhat egy fordulat, amikor kétségekből, és régi, bemerevedett felfogásból kitörhetnek az elfogadás felé. Ez olyasmit jelent, hogy ha valami nem úgy alakul, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti azt, hogy nem alakul jól. Ezért amit tehetsz ilyen helyzetben (amikor elégedetlen vagy a dolgok állásával), hogy megváltoztatod azt, amire van hatásod, elfogadod azt, amire nincsen, és ami a legfontosabb, hogy tökéletesen felismered, hogy az aktuális helyzet melyikbe tartozik. Amint erre rájöttél, már létre is jött benned a béke.

A férfiaknál a párkapcsolati, és egyéb kapcsolatok esetében közeledik az idő valamiféle rendezéshez. Ez akkor ütközik nehézségbe, ha a félelmeid elhomályosítják a látásod (a múlt felülírja a jelent), és emiatt inkább hátraarcot csinálsz, vagy ha mondvacsinált feltételekkel kötöd gúzsba a lehetőségeidet. Most 2-3 olyan nap jön, amikor extra támogatást kapsz, hogy felfedezd a háttérből manipuláló erőidet, és hogy letárgyald velük, hogyan tovább.

Bár karácsony előtti utolsó napokban, ráadásul hétfőn nem szokás ilyet tenni, mégis lassulj le, és figyeld meg magad. Az a nap van, amikor eljött a számvetés ideje.

Minden nap lehetne ilyen, de ma a csillagok maximális erővel támogatnak abban, hogy vizsgáld felül a vállalásaidat, az elköteleződéseidet, a céljaidat és a kapcsolati berendezkedésedet. Hol táplálsz félelmeket? Hol vagy bizonytalan, kétségekkel teli? Mi az, amit azért csinálsz, mert nem vagy biztos magadban, és a másikban? Miért nem tudsz megbízni a párodban, a barátokban, az emberekben, és vajon mi ennek az igazi gyökere? Miért tartasz fent olyan helyzeteket, kapcsolatokat, amelyek nem értékesek, hanem elvesznek tőled? Ha hajlandó vagy magadba nézni, rá fogsz jönni, hogy egy aktuális helyzet nem azért tölt meg félelemmel, mert konkrétan attól félsz, hanem mert emlékeztet téged egy régebbi másikra.

Meg lehet szabadulni a félelmektől, és ennek nem az az útja, hogy mindent leszabályozunk és biztonságossá teszünk, mert az már nem élet. A biztonságnak nem kívülről kell indulnia, hanem az emberből, a saját belső tengelyéből, tartásából, önbizalmából.

S ahhoz, hogy ez a tengely erősödni tudjon, időnként át kell nézned, hogy mi fontos, mi nem, mi képez még értéket az életedben, és mi az, ami már nem a tiéd, nincs benne köszönet, már csak viszi az energiádat. Ezt pedig szépen el kell engedni, mert azzal felszabadítod magadban a belső erőt és erősíted önmagad értékességének tudatát. Az önvédelemnek mindig van létjogosultsága.

Tedd le azt, ami már nem szolgál. Ez talán egy szokás, egy kapcsolat, egy félelem. Egyszerűen menj tovább nélküle.

(Ha nem megy, az teljesen normális, ilyenkor kérhetsz hozzá segítséget olyantól, aki már ezt végigcsinálta.)

Hidd el, hogy le tudod tenni őket, de ehhez te is kellesz. Nem a világ fog úgy alakulni, hogy te biztonságban és vidáman élhess, hanem te alakítod magad ilyenné, és a világ idomul hozzád.

Mindennek megvan a maga rendelt ideje, és most eljött az a nap, amikor jó lenne búcsút mondani a megtermelt hiedelmeknek és bizonytalanságnak, hogy a fény születésével ne a félelmeket vetítsd ki a falra, hanem a belső tengelyedet tudd átmelegíteni.

Ma újra felhívom a figyelmet a gondolataink átvilágításának fontosságára. A Karácsonyt megelőző időszak mindig rohanással, agyalással és idegeskedéssel telik, pedig elvileg ez az év azon része, amikor a Szeretetre készülünk - arra, hogy ha máskor nem is sikerül, de most kimutassuk a családtagjaink, a párunk, a szüleink, gyerekeink és barátaink felé a szeretetünket. Valamiért úgy érezzük, hogy teljesen rendben van, ha ezt a szép hangulatot megelőzi az idegbaj, a feszkó, a vita és a kimerülés. /Talán ez is a dráma iránti "imádatunk" miatt van, hogy csak akkor lehet igazán szép az ünnep, ha előtte megszenvedtünk érte? Hm, kibontanivaló téma, újabb bejegyzésért kiált... :)/

Gondolkodtatok már azon, hogy hol és mikor programozták belénk, hogy ajándékozni kell Karácsonykor? Nem mondom, szép dolog lenne, ha nem úgy nézne ki, hogy őrült tempóban járjuk végig az üzleteket, és végül már szinte bármit megveszünk, ötlet és idő híján. Miért hisszük azt, hogy a szeretet nyelve csakis az ajándékozás lehet? Van még ezen kívül 4 másik mód is: minőségi időt tölteni a másikkal, ölelgetni-simogatni-puszilgatni(-szeretkezni), szeretettel és szép szavakkal dícsérgetni, valamint megtenni a szerettünknek olyan szívességeket, amelyekről tudjuk, hogy örül neki. Vajon Karácsony idején ezeket is próbálgatjuk, vagy annyira bízunk a pénz és az ajándék erejében, hogy nem is kell már mást tennünk?

Válaszolhattok is erre, de az se baj, ha csak morfondíroztok rajta :)

Ma még mindig pörgést mutatnak a csillagok, akár fizikai mozgásban, akár a gondolatainkat illetően, ráadásul ez már idegileg is feszít minket, sokkal könnyebben pattan el a húr, hisztizünk és mérgelődünk.

Szeretnénk már túl lenni a nehéz részén, de egyelőre még itt vagyunk, szóval az a javaslatom, hogy próbáljuk meg észrevenni és megélni a jelent, annak minden hozadékával együtt.

Mondjuk, menj el sétálni, és pár perc után nézd meg, mire emlékszel vissza a környezetedből. Ha nem sokra, vagy semmire, akkor végig gondolkodtál, és így kimaradt az életedből a jelen, az egyetlen létező idő. Ha ezt megszorozzuk kicsit, akkor máris látszik, hogy így megyünk el az életünkben csodálatos, jó és kevésbé jó, érdekes, és izgalmas pillanatok mellett. Így, hogy a figyelmünket a gondolatainkra irányítjuk. Amelyek, mint tudjuk - ha máshonnan nem, egy korábbi cikkből -, minőségileg meghatározzák a hangulatunkat és azt, amilyennek a világot látjuk.

Tehát ha folyton azon rágódsz, hogy mit csinálsz rosszul, miben nem vagy elég jó, vagy a környezeted, a párod, a barátod, a gyereked/szülőd miért csinálja ezt meg azt, és ezen idegesíted magad, akkor elrontod a hangulatodat, és ráadásul elmész olyan lehetőségek mellett, amelyeket észrevéve egyébként sokkal vidámabb, nyugodtabb, boldogabb lennél.

A mai nap folyamán rátekinthetsz arra is, hogy milyen alapokról indul a cselekvésed, vagyis milyen mozgatórugók alakítják a kapcsolataidat, az interakcióidat és a céljaidat. Ha kétség, félelem, hazugság, vak kapzsiság, akkor azzal egyrészt a magad poklát teremted meg (előbb vagy utóbb), másrészt akár meg is rekedhet az életed, és ugyanazon a szinten stagnál, hiába vetsz be minden fondorlatot és bankjegyköteget.

Azonban, ha van egy mély hited önmagadban és az életet irányító magasabb intelligenciában, akkor siklasz előre, mint egy sárkányrepülő. Mert tudod, hogy nem kell mindig irányítanod, megoldanod és előre kigondolnod, hanem néha hagyhatod magad sodródni az árral.

Miért van az, hogy a nőknél fontos a beszélgetés szex előtt?

/Persze azon kívül, hogy így normális, de mert ez nem válasz, ezért bontogassuk ki ezt jobban./

Az elménk megannyi korlátozó hiedelemmel telített, hogy hogyan kell viselkedni nőként, mi a szűzies, mi a megfelelő, mi a kurvás, ezért aztán nem is tudja a nő, hogy mit csináljon, hogyan viselkedjen jól egy első-második-harmadik randin. Nem is hiszitek, mennyi információt kap egy nő a családjából, a társadalomból, a barátaitól, a tanáraitól arról, hogy milyen a "tökéletes" vagy az "igazi" nő. Ezen eszmék tumultusában könnyű elveszni és tévelyedetten kóborolni, akár egy egész életen át, aztán meg csodálkozni, hogy miért nem jön össze egy normális párkapcsolat, miért csak a hülyéket/hazugokat/bénákat/hűtleneket/agresszíveket vonzza az ember. Arról nem is beszélve, amit a szexről tanulhat a nő, amit a családja megéléseiből hozhat, sőt, amit az egész női "rendből" jön felé. Ezek mind mélyre ágyazódott hiedelmek, amelyek szemüvegként vannak az orrunk hegyén, és ezen keresztül látjuk a világot.

Tehát... miért kell a nőnek a beszélgetés, ismerkedés?

Ha van egy kis tapogatózás, vagyis beszélgetés, amibe belefeledkezünk, akkor az elme kicsit elalszik, szemet huny, és engedi az ösztönvilágot felszínre törni, szkennelni, röntgenezni. Ilyenkor a nő elfelejheti, hogy miket tanult az anyjától, nagyanyjától, a családtól, a társadalomtól, és egy kicsit hagyja, hogy önmaga legyen. Ezért, kedves férfiak, hagyjátok meg a nőnek, hogy önmaga legyen, kibontakozzon, szárnyat bontson, mert nem bánjátok meg. Az, hogy teret adunk egymásnak, nem csak a játszma része, hanem azért is fontos, hogy teljes egészében kibontakozzon mindkét ember energiája, és érezze, hogy szabad teret kap. Egy beszélgetés közben a két ember energiája letapogatja a másikat, és a közbenső teret, és megsúgja, hogy van-e létjogosultsága a kapcsolatnak a két ember között. Hagyjuk hát meg a lehetőséget a beszédnek és a beszédes csendnek, mert semmi sem véletlen.

Minden mond valamit, minden visz valamerre.

Az, hogy az adott kapcsolat milyen alapokon nyugszik, mindig a két ember együttes energiáján múlik, sosem a társadalmi konvenciókon. Ehhez azonban tudnunk kell figyelni befelé, a belső világunkra, amely nem a racionális elménk csacsogása és nem a tudálékos felettes énünk bigott törvényessége. De nem is az ösztönénünk "egyszer élünk" felkiáltása, hanem a mindezek mögött nyugvó igaz énünk útmutatása, amely csak akkor nyilvánulhat meg, ha engedjük, hogy önmagunk legyünk, és kicsit elfelejtsük azokat a nagyon fontos szabályokat.

Minden mond valamit, minden visz valamerre.

Higyjük végre el ezt.

Ma nem tinglitangli van. Ez a nap az, amikor komoly döntésekre jutunk: ki életreszóló, ki pedig aktuális ügyekben. A Bakban levő Plútó-Merkúr találkozás egy magasabbszintű gondolkodást jelez, egy minőségi váltást abban, ahogy értékeljük a rendelkezésünkre álló információkat. Az elmúlt napok túlzó szenvedélyessége és felbuzdulása még tart most is, kissé kiszámíthatatlanná is teszi a hangulatunkat, érzelmi világunkat, de ennek talaján lassan elkezd érlelődni egy bölcsebb szemlélet, rálátás a körülöttünk történő eseményekre - majd mindezek hatására bennünk.

Mintha az elmúlt időszak arról szólt volna, hogy megtapasztaltasson velünk mindenféle érzelmet, eseményt, köztük egy csomó maszlagot, és most eljött a vizsgája annak, hogy mindebből mit veszel komolyan, és mit építesz be az életedbe, illetve a céljaidba. Mert nem kell minden. Sőt.

Ideje van a szelektálásnak, hogy csak az maradjon meg, ami hiteles, értékes, ami az értékrendednek megfelelő minőség. Ha ennél többet akarsz továbbcipelni, akkor frusztrálódni és túlterhelődni fogsz, amely érzés fizikai tünetek (megfázás, izomfájdalmak, húzódás, hát problémák) és világi történések képében mutatkozhat meg.

Tudom, néha túlzásnak találod, hogy a világ tükörként mutatja a benned levő világot, de a tegnapi elemzést elolvasva egy kicsit morfondírozz el ezen. Akár azon, hogy ha mindent a válladra veszel, és mások helyett döntesz, vállalsz felelősséget, akkor miért nem alakul jól a saját életed, illetve miért használ ki mindenki.

A mai bolygóállás a felelősségről is szól: hogy kiét veszed a nyakadba és miért, meg hogy a sajátodat vajon vállalod-e. Ó, erről írok majd egy kis cikket, mert megér egy misét...

Ma hozhatunk döntést gyerekvállalásról, házasságról, szerződéskötésről, és további célokat fogalmazhatunk meg. A lényeg, hogy ezek alapjait tisztítsuk meg az eddig felhalmozódott felesleges gizgazoktól. A lényeg, hogy a lényeg maradjon meg. :)

Mindig, de ma aztán pláne figyelj oda a gondolataidra, mert teremthetsz velük. Mégpedig a mennyet és a poklot is.

Ha azt kérdezed, létezik-e szabad akarat, akkor a válasz az, hogy igen, szabadon megválaszthatod a gondolataidat. Ez talán irónikusnak hangzik, de mégsem az, ha a következőt végiggondolod:

Az életedet úgy éled, hogy mindent, amivel találkozol – élmények, tárgyak, emberek, kapcsolatok, események – megítélsz, beazonosítasz, minősítesz. Ez ad az elmédnek egy fogódzkodót, hogy tudja hova tenni az adott dolgot. Mindezt természetesen a gondolataiddal, az elmédben teszed. Ha valamit kellemesnek azonosítasz be, akkor jó érzésed van tőle, ha nem tetszik neked valami, akkor rossz érzésed lehet tőle, akár félelmet is gerjeszthet, vagy haragot. Tehát a gondolataid alapján keletkeznek az érzelmeid. Az érzelmeid pedig megalapozzák a hangulatodat. Tehát az, hogy milyennek találod a világot, egyértelműen a hangulatodtól függ: ha dühös vagy, akkor minden mérgesít, ha félsz, bizonytalan vagy, akkor félelmetesnek látod, ha pedig békés a hangulatod, akkor úgy találod, hogy minden rendben van, és ami nincs, azt meg lehet oldani.

Szóval ott tartunk, hogy a hangulatodnak megfelelő embereket és eseményeket látsz meg a világban, ráadásul a hasonló a hasonlót vonzza elv alapján ilyeneket is vonzol még inkább. Egy munka, egy feladat, egy kapcsolat nehézségi foka is nagyban függ az aktuális életérzésedtől, a fentiek alapján, mert könnyebben veszel és oldasz meg egy kihívást, ha jó a hangulatod, mintha félsz vagy haragos vagy. Az emberek szívesebben kapcsolódnak hozzád, ha békében vagy, és mindent egyszerűbben és gyorsabban elintézel.

Tehát amikor azt mondom, hogy szabad akaratod van megválasztani a gondolataidat, akkor ezzel kimondom azt is, hogy az életed történéseit illetően is van szabad akaratod.

Ma egy olyan nap van, amikor erre bőven ráláthatsz, ha hajlandó vagy egy kicsit koncentrálni magadra. Időnként figyelj fel arra, milyen gondolatok keringenek benned, miket kapcsolsz össze, hogyan minősítesz minden pillanatban valamit, és nézd meg, ettől milyen hangulatod és milyen napod van. Aztán próbáld ki, hogy nem minősítesz, csak elfogadod, hogy az adott esemény, ember, tárgy csak van. Még pozitívan sem kell minősíteni, csak engedni, hogy az a dolog létezzen, és nem ellenállni neki. Ha ez megy, akkor nézd meg, milyen a hangulatod, és ezzel milyen eseményeket teremtesz magad köré.

Hidd el, hogy megteremtheted magadnak a Mennyet és a Poklot is. És ne reménykedj benne, hogy ezek csupán a halálunk után jönnek el… nem, ezek itt vannak, a mindennapjainkban.

(Nap - Holdcsomópontok feszültség)

Fotó: katerina

Ákos mögül kiállt a Telekom. Én viszont most állok be mögé.

Miről is szól ez az egész „botrány”? Szerintem arról, hogy ha valakinek van egy saját véleménye, amit ki mer mondani, és kicsit is megosztó, akkor hagyjuk el, közösítsük ki, és magyarázzuk agyon, amit mondott.

Egy "normális" emberi tendencia az, hogy ha a tömegek igényét akarom kiszolgálni, akkor muszáj azt kántálnom, amit a tömeg kántál, és ha fel tudok mutatni egy közös "ellenséget", az hitünk szerint egybeforraszt minket. :(

Neeem, az élet nem ilyen fekete vagy fehér!

Ahogy Ákos véleménye sem fogható fel feketén vagy fehéren, hogy a) ez egy alapigazság és mindenkinek el kell fogadnia, vagy b) úristen, micsoda botrány ilyet mondani. Mindig minden színek halmaza, folyton erről próbálok írni, és a gondolkodásunk dönti el, hogy éppen melyik színt látjuk erőteljesnek – illetve mit akarunk látni.

Ákos elég világosan és érthetően elmondta: a nő egyenrangú a férfival - csak más a dolga.

Egyrészt nem azt mondta, hogy Piri, Jennifer, Giselle, Lujza, ne menj dolgozni, hanem szülj. Azt mondta el, ami véleménye szerint az élet alapvető rendje. Az élet rendje ez, bármennyire is ágálunk ellene: a férfi erős és biztonságot ad, a nő gyengéd és gondoskodik. Természetesen ettől el lehet térni, egyéni igény szerint, hiszen SZABADSÁG van. Ahogy szabadsága van bárkinek elmondani a véleményét. Miért is kell egy vélemény miatt kiközösíteni? Ez az ő dolga. Ha van egy neked nem tetsző véleménye, akkor már nem jó dal az Induljon a banzáj, vagy a Helló? Akkor már nincs szép hangja? Akkor már nem ír fantasztikus számokat?

Miért azonosítunk egy embert egyetlen mondatával?

Szólás- és véleményszabadság van, vagyis hadd mondja el, mi a véleménye, és egy kicsit hagyjuk leülepedni azt magunkban, és csak utána mondjuk el mi is a magunkét. Ahogy más esetekben, más embereknél is így lenne üdvös.

Mindenki maga dönti el, mit fogad el a nőiségére és a férfiasságára nézve igazságként. Azonban nem tagadhatjuk, hogy a világban kissé felcserélődni látszanak a szerepek, és nem vagyok benne biztos, hogy ez lesz majd a végső jó megoldás. Talán ez még csak valahol félúton jár, és majd kialakul, vagy akár kialakul mindenkinek a sajátja, hiszen szabadság van.

Én csak azt mondom, hogy ha az életed nőként vagy férfiként nem kerek, akkor ne utasíts el helyből egy olyan elgondolást, ami az élet „normális” rendjéről szól. Mert ezzel nem azt mondja, hogy te nem vagy normális, hanem azt, hogy az élet nem megy most normális mederben. De semmi baj, mert itt vagyunk mi, emberek, akik majd ezt rendbe hozzuk :)

Ui: azt is lássuk meg, hogy a média hogyan bolygatja ezt a szálat, mert - megint csak ezt tudom mondani - tudja, hogy az embereknek kell a dráma, a feszültség, a pletyka. Ha van egy ilyen sztori, akkor tuti elolvasod a cikket (ahogy ezt is), és ha még mellébigyesztek egy reklámot, akkor már kaszáltam is... Ne dőlj be a médiának, gondolkozz!

A tegnapra leírt hatások mind érvényesek még, azonban ma hozzáfűznék még mást is. A nagy szenvedélyek és drámák ideje ez, amit megélhetünk szerelemben, szeretetben, szexben, de akár vitában, feszültségben, gyűlöletben és haragban is. Választhatunk :)

A Nap és Neptunusz találkozója azt mondja mindehhez, hogy ne feledd el, miből „csinálsz” nagy érzelmet, felhajtást. Avagy drámát. Ahogy a „Dráma az élet” c. írásomban is olvashattad, sokszor az érzelmeink megélése helyett azt választjuk, hogy a körülöttünk történő helyzeteket fújjuk fel jó nagyra, mert akkor azt hisszük, hogy élünk. Nem beszélve arról, hogy akkor nem kell azzal foglalkoznunk, hogy mit fojtunk el magunkban, mivel nem vagyunk képesek szembenézni.

A Nap rávilágít ma arra, hogy a félelmeink, a gátlásaink, az elfojtásaink, és a szerep, amit folyton a külvilág felé mutatunk, mennyire félreviszi az értékítéletünket. Emiatt egészen másra figyelünk, mint kellene. Például itt van Ákos mondata, ami most felbolydulást keltett. Ha igazán a lényeggel törődsz az életedben, akkor eszedbe jut ezen hergelni magad? Ha az értékrended a helyén van, akkor tényleg elhiszed, hogy ez egy nők számára lealacsonyító vélemény volt? Ha nem csak a felszínt karcolgatod, hanem hajlandó vagy a mélybe nézni, és ítélkezés helyett elfogadó lenni, akkor érted, mit akart mondani. Erről majd bővebben a következő bejegyzésemben…

Tehát ne hagyd, hogy marionett bábu legyél, amelyet a közvélemény, a hiedelmeid, az ítéleteid mozgatnak, mert akkor a csodálatos Vénusz-Plútó Molotov koktélja most ezt gerjeszti fel, ahelyett, hogy a szerelmet hozná be az életedbe – vagy a szeretettel teli létezést.

Az ember szereti a nagy drámákat. Ahogy nem ülünk be egy olyan darabra, ahol semmi sem történik, úgy az életünkben sem viseljük el a nyugalmat, hanem inkább minden érzést, érzelmet felnagyítunk, mert azt hisszük, hogy ez a normális. Az érzések egy részénél fantasztikus, ha nagy az amplitúdó, de mondjuk a düh, a félelem, a kétség esetén nem szeretjük ezt. Aminek időnként az a következménye, hogy igyekszünk minden érzelmet lecsillapítani olyan mértékűre, ami még nem bánt minket, hiszen ha a pozitívnak hívott érzelmek nagyok, akkor a negatívak is, így jobb, ha mindenre nemet mondunk. Így biztonságos*.

Tehát az emberek egy része ingerszegény környezetet teremt magának, és hátrébb húzódik a világtól, hogy ne sérüljön. Látszólag teremt kapcsolatokat, de igazán nem tesz beléjük energiát - vagy látszólag sem teremt. Mások nem hátrálnak ki az életből, hanem úgy tesznek, mintha megélnék az érzéseiket, mintha nem nyomnák el őket, és ezt úgy tudják megtenni, hogy minden eseményt sokkal nagyobb amplitúdóval élnek meg, nagyobb hangsúlyt adva mindennek. Például tényleg rá kell morogni valakire, ha neked megy az utcán? Tényleg évekig kell gyűlölni a volt házastársat és pereskedni vele? Tényleg olyan fantasztikus az a vágyott új telefon/autó/nő/férfi? Valóban "most olyan szörnyű a helyzet, bezzeg régen nem volt ilyen rossz"?

Kissé felfokozott életet élünk, aztán meg nem értjük, hogy miért ilyen nehéz a sorsunk.

*Erről eszembe jutott, hogy a Kéjjel-nappal c. filmben Tom Cruise titkosügynökként ezt mondta Cameron Diaznak: "El fognak kapni, és azt fogják mondani neked, hogy elvisznek egy biztonságos helyre. Amikor azt mondják, hogy biztonságos, kezdj el félni, mert az azt jelenti, hogy meg akarnak ölni" :o)