Igazság, őszinteség? I.
Nagyon fontos őszintének lenni, mert ezzel sok viszontagság kerülhető el. Azonban az igazság valószínűleg nem egy objektív, mindenki által ugyanúgy jellemezhető, abszolút egyértelmű fogalom, hanem van annak egy építő fajtája meg egy romboló. Amikor szembetalálkozol egy régi ismerőssel, aki azt kérdezi: „felszedtél kicsit, nem?”, akkor ezt nem igazán lehet besorolni a korrekt, építő jellegű őszinteség fogalmába. Mert ezzel építeni nem tud, csak rombolni.
Ahogy nemrég olvastam: valakinek az önbecsülésébe gázolni olyan, mintha megölted volna. Valóban, mert a beszélgetés onnantól kezdve nem értékelhető, nem tudunk ugyanúgy figyelni, objektíven részt venni, mert ezzel a huszárvágással rögtön a földbe döngöltek.
(Más kérdés persze, hogy miért döngöl ez földbe, és igen, dolgozhatnánk rajta, hogy ne érintsen meg ez a téma).
No és mire jó mindez a földbedöngölő félnek?
Ezzel hatalmat tud szerezni, és védtelenné teszi a másikat, valamint energiát nyer.
Tehát támogatom azt, hogy megtaláljuk az energia-szerzés egyéb módjait!
(Ahogy a Mennyei Próféciában is olvasható.)
