Kollektív tudat, karmikus hiedelmek, fogadalmak és szerződések. Mindannyian olvasunk sok spirituális(nak tűnő) és ezoterikus szöveget, melyek ilyesmikről szólnak. Azonban nagy kérdés, hogy értjük-e ezt, és aki ír róla, az érti-e. Ki az, aki életeken átívelő dolgokról hitelesen tud írni? Bizonyára van ilyen, csak nem hirdeti, mert valószínűleg halhatatlan. :o)

Ennek ellenére*, mégis van tudásunk ezekről a témákról, mégpedig azért, mert létezik egy átörökítő tartomány, mező, amelyet úgy hívunk, hogy kollektív tudat / tudatalatti. Ez azt jelenti röviden, hogy mindaz, amin az emberiség egésze keresztülment, megfogalmazott, rögzített, az valahogyan beíródott egy nagy könyvbe, és abból a könyvből bárki olvashat - és olvas is. Csak a legtöbbször nem tudatosan.

Így aztán elképzelhető, hogy van egyéni könyvünk is, amelybe akaratlanul mi magunk jegyeztünk fel fogadalmakat, hiedelmeket, megéléseket, fájdalmakat, félelmeket és tanulságokat.

A február 1-ig jelen levő hatások (melyekhez hasznos, ha újra felelevenítjük az eddig írtakat itt és itt, mert még mindig ugyanaz a helyzet: a Merkúr együttáll a Plútóval a Bakban) abban nyújtanak segítséget, hogy belenézzünk ősrégi feljegyzéseinkbe és azokat a felszínre (a tudatos elménkbe) hozzuk. Azért van erre szükség, mert amíg a mélyben nyugszik, nem változtatható. Mint ahogy az olajat sem a föld mélyéről használjuk, hanem előbb felhozzuk. Ahogy felkerül a tudatos részünkbe, már látjuk, hogy mit miért élünk át újra és újra, miért nem jönnek össze a céljaink, miért bánnnak velünk úgy, ahogy. A Plútó megadja a minőségi változás esélyét, tehát amit felhozunk, azt meg tudjuk gyógyítani, át tudjuk írni, de nagyon fontos: nem magától történik ez az egész, hanem szükséges hozzá a mi szándékunk és tettünk! Ami magától történik, az mindössze a figyelmeztetés, ami általában két forrásból érkezik: a külvilágban látott és megélt eseményekből, illetve a testünk jelzéseiből (tünetek, betegségek).

Vagyis egyszerűen megfogalmazva: most régi, berögzült, feltörhetetlennek hitt hiedelmeket törölhetünk el, ördögi köröket szüntethetünk meg. Ehhez kell szándék, koncentráció, tevékenység, gyakorlás, akaraterő. Ezek nélkül csupán folytatjuk azt, amit eddig: megélünk és panaszkodunk a világra.

Mindaz, amit egyénileg elvégzünk, visszahat a kollektív tudatra, és gyógyítja az egész emberiséget, az egész világot. Ha pedig gyógyul és javul a világ, mi is kevésbé fogunk félni, aggódni, és kapaszkodni a biztonságba. Ez is egy kör, végülis, csak épp nem ördögi. :o)

Nemsokára a Vénusz is csatlakozik a Plútóhoz, egyelőre azonban csak a Bak jegybeli pozíciót erősíti. Ez az érzelmeinkben a koncentrációt, felelősség- és kötelességtudatot erősíti, nem a hebehurgyaságot. Ilyenkor kevésbé ömlengünk, nem beszélünk mellé, de még az érzelmeinkről is nehezebben nyilatkozunk meg. Ami jó, hogy a fentiekben nagy segítséget nyújt számunkra.

A háttérben erősödik a Mars és Szaturnusz kapcsolódása, erről csütörtökön írok részletesen.

*Időnként szándékosan igyekszem a világot két ellentétes pólusból is megvilágítani, hogy érezd, nem csak egysíkú a világ, nem csak egy igazság van, és ha bármit igaznak vélsz, akkor azonnal nézd meg egy másik nézőpontból is, aztán döntsd el, mi számodra a legjobb. Maradhatsz semleges is :o)

Lassan már kezd körvonalazódni, hogy mire is jó, ha az ember elkezdi az önismeret nevű játékot, mert a mostani kollektív (értsd: minden embert érintő) hatások arról szólnak, hogy feljön egy sor olyan érzelem, indulat és bármi egyéb tartalom, amelyet réges-régen lenyomtunk a tudatalattiba  - okkal. Mert akkor nem tudtuk feldolgozni, és az épelméjűségünk megőrzése érdekében, vagy „csupán” túlélés szempontjából elfojtottuk. Ez megtörténhetett a gyermekkorunkban, vagy akár tegnapelőtt is. Megtörténhetett a szüleinkkel való kapcsolatban és egy drámaian alakult párkapcsolat révén is.

Ahogy Hoffman Gergely metaforaként használta a Pont az élet c. fantasztikus könyvében a menekült áradatot a tudattalanból átáramló tartalmakra, úgy elgondolkodhatunk, hogy vajon véletlen-e az, ami zajlik és zajlott mostanság Európában. Tudom, tudom, messzire megyek a gondolatmenettel... De játsszunk el vele.

Mi van akkor, ha kicsit szimbólumokban gondolkodunk és megnézzük, miben mások ezek az emberek, mint mi. Mit jelent az, hogy más a kultúrájuk, a szokásaik, a törvényeik. Mit jelent az, hogy nem tudnak beilleszkedni. Nagyon fontos, hogy most nem az emberekről beszélek, hanem mint szimbólumot rajzolom fel, vagyis jelképes értelemben nézem, és ez alapján megpróbálom elemezni, mi történik velünk, magyarokkal; velünk, nőkkel és férfiakkal; velünk, glédába rendezett érzelmű emberekkel.

Nos, az történik, hogy beszivárognak a „felségterületünkre” (=ahol azt hisszük, mi vagyunk otthon, tehát a tudatos elménkbe) olyan elemek, amelyeket nem tudunk kontrollálni. Amelyek felborítják a rendet esetenként, és olyan viselkedést tapasztalunk, amelyet nem tudunk értelmezni. Amelytől veszélyben érezzük magunkat. Amelyek káoszt eredményeznek az eddig olyan „jól” felépített rendszerünkben.

Ezt hívjuk árnyéknak. Mindaz, amit a túlélésünk érdekében nagyon mélyre száműztünk magunkban, az most visszaköszön. Ha elkezdted megismerni a személyiséged mozgatórugóit, akkor sem kényelmes galoppozás ez most, de ha semmit sem tettél, csak azt hitted, hogy az élet császára vagy, akkor most a fagyi elég erősen visszanyalhat. Avagy nem tapasztalsz mostanság furcsa történéseket párkapcsolati, férfi-női fronton? Esetleg a biztonság és anyagiak területén?

A feladat az, hogy figyeld meg, mi történik, mintha egy tanulmányt folytatnál. Aztán gondolkodj el rajta, hogy mit jelképez ez a saját életedben, éppúgy, ahogy én tettem a fentiekben. Meglepő tapasztalásaink lehetnek.

Tehát a Merkúr (gondolkodás és kommunikáció) és a Plútó (újjászületés, minőségi változás, pokol, szenvedély, végletek) még mindig kapcsolatban áll a Bak jegyében (nagyon biztosnak hitt rendszerek). Lehet, hogy jó a rendszerünk, rugalmas a gondolkodásunk, egyenes a kommunikációnk, és emberi a hozzáállásunk. Lehet. De ha hiányt érzel valahol, akkor nézz utána, és tegyél erőfeszítést a változás érdekében.

Reccsen az ág, amelyen hintáztunk.

Vannak azok a helyzetek, amelyekbe belefér egy kis kilengés és amplitúdó. Amikor belefér egy kis himi-humi, egy kis ferdítés. Amikor elviseljük azt, hogy egy bizonyos típusú esemény megtörténik egyszer, kétszer, háromszor. De az x-edik eseménynél, himbálózásnál, kilengésnél reccsen a történet, és összedől az egész. Van az úgy, hogy el kell jutnunk a gödör aljáig, hogy elindulhassunk felfelé.

A mai (és tegnapi) Merkúr-Plútó együttállás a Bak jegyében néhány hiedelmet és felépített tervet összedönthet. Talán egy szép kapcsolati látomást, egy projektet, egy elgondolást. De mindig csak azokat dönti le, amelyek nem megfelelő alapra épültek.

Hogy mi a megfelelő alap? Talán könnyebb elmondani, mi nem az. Amikor az átélt eseményeket nem dolgoztuk fel, nem tettük a helyére, nem engedtük el, hanem cipeljük egymás hegyén-hátán őket. Amikor kiléptünk egy kapcsolatból, és nem gyászoltuk meg a reményeink és szerettünk elvesztését, hanem azonnal át akarunk lépni egy másikba, hogy minél előbb elfelejthessük a fájdalmat, ami kínoz. Amikor nem tanultunk az előző lépéseink következményeiből, nem vontuk le a tanulságot. Amikor újra és újra ugyanazt a működést, viselkedést toljuk, és mindig ugyanaz az végeredménye. Amikor mereven ragaszkodunk az elképzeléseinkhez, és nem merünk spontának lenni. Amikor egy új élet kezdetén megijedünk attól, hogy itt most végleg el kell köteleznünk magunkat valami mellett vagy ellen, és soha többé nem változtathatunk. Amikor az érzéseinket nem vesszük figyelembe, csak a pánikot, amely ellepi az agyunkat. Ez mind-mind túl merevvé tesz minket, elzár az élet áramlásától, a változásoktól, a lehetőségektől, a spontaneitástól.

Engedjük be a szeretet érzését a sok-sok önsorsrontó gondolat közé, mintha egy kavicsokkal teli vázát töltenénk fel vízzel. Bele fog férni. Vagy talán ki is lehetne dobni azokból a kavicsokból...

Általános gondolkodási hibánk az, hogy azt hisszük, hogy tudjuk, mi fog történni. Ez azért van, mert a múltunk eseményeiből következtetünk a jövőre. Azonban mivel a jövő a jelenben gyökerezik, ha ragaszkodunk a látomásunkhoz, van esélye, hogy megteremtjük. De fontos látnunk, hogy nem óhatatlanul történik ez meg, hanem mi kényszerítjük ki! Vagyis ha a jelenben el tudnánk engedni a hiedelmeinket, az okosságunkat, az előrelátásunkat és az aggodalmainkat, akkor egy új és szebb jövőt építhetnénk. Itt az alkalom, hogy egy minőségi változást kezdeményezzünk a gondolkodásunkban.

(Merkúr-Plútó együttállás Bakban, szemben Holddal)

Amikor valaki azt mondja, hogy „én szeretem az embereket”, és közben ő nem szereti önmagát, akkor szerintem hazudik. Hazudik önmagának és másoknak. Freud azt mondja, hogy az önszeretet és mások szeretete kizárja egymást. Szerintem tévedett.

Ha nem tudom szeretni önmagam, minden botlásommal, árnyékommal, gyatraságommal, viccességemmel együtt, akkor hogyan tudnék valakit úgy szeretni, ahogy van: minden botlásával, árnyékával, gyatraságával, viccességével együtt? Miért lenne különböző mások szeretése önmagamétól?

A Mars-Neptun kapcsolata még mindig fennáll, azonban a mai (és tegnapi) napon van emellett egy nyilas Vénusz-szűz Jupiter kvadrát is (90 fokban állnak egymáshoz képest).

Beleeshetünk abba a csapdába, hogy túlértékeljük a vénuszi témákat, a szépséget, a pénzt, a biztonságot, a művésziséget, és kicsit többet képzelünk bele, mint amennyi értéke valóban van, vagy kell legyen. Vagy talán mind többet és többet akarunk belőle, hogy egyszer végre azt érezhessük, elég sok van...

A két jegy leginkább talán abban különbözik egymástól, ahogyan a céljaikhoz állnak. A Szűz tervezget és előkészít, mindenre gondol, precízen kiszámolja, és a múltbeli események alapján felméri a jövőt. A Nyilas eközben ázkódik a jacuzziban, majd kikászálódik és nekimegy az ismeretlennek. :o) Amikor e két jegy találkozik, akkor mindig összeütközik az, hogy hiszünk-e abban, amit csinálunk, vagy csak tesszük a dolgunkat, sosem felnézve az öltésekből, meg arról is, hogy reális alapokra építkezünk-e, vagy csak egy újabb fellángolás viszi az energiánkat.

Mivel most e két jegy által a Vénusz és a Jupiter találkozik, így óhatatlanul a szeretet és szerelem lesz a fenti morfondírozások területe. A Jupiter elfogad, a Vénusz szeret, azonban e kettő között most feszültség van, ami azt mondja: nem tudom, hogy elfogadhatom-e a szeretetet.

Tehát minden eddigi adatot beépítve a következő a helyzet ma:

1. annyi minden történt már velem az életemben, ami arra vezetett, hogy óvatos legyek, hogy ne nyissam ki és ne mutassam meg magam, hiszen eddig nem azt kaptam, hogy úgy vagyok szerethető, ahogy vagyok. Ezért a mindenem a biztonság lett, az óvatosság, a mérlegelés, a munka, az élet napról-napra való építése, kibírása, akár mókuskerék felfogásban. Talán most belépett valami az életembe, ami megrezzenti ezt a szépen-gondosan felépített tervet, egy pillanatra megnyílt valami, ami olyan meseszerű, és most el kell gondolkodnom, hogy menjek-e bele, engedjem-e meg, hogy hasson rám,  és csak hagyjam. Csak engedjem, hogy alakuljon. Mert engedni, az az eddigi felfogásomban egy kész extrém sport.
2. annyi minden történt már velem az életemben, ami arra vezetett, hogy hagyjam magam mögött a múltat, mindent, ami bántott, mert elegem van a fájdalomból és a magamba nézés borzalmából, ezért inkább azt választom, hogy kifelé élek, mindig mozgok, barátkozom, megyek, célokat választok, ha az egyik nehezen elérhető, akkor megyek a másikra, sosem állok meg, mert az unalmas, sosem értelmezem, ami történik, mert akkor csak újra előtör a régi fájdalom, a régi mélabú – hát nem sokkal jobb egész nap plázázni és haverokkal lógni, vagy gumikötélen ugrálni a mélybe? Csakhogy most van egy esemény, amely kissé lelassított, és felvillantott egy fényt az agyamban, és elkezdtem azon gondolkodni, hogy ha sosem állok meg, akkor vajon lesz-e valaki, aki beáll mellém, felgyorsul hozzám és pont együtt tudunk haladni?
3. szeret – nem szeret, szeret – nem szeret, szeretem magam – nem szeretem magam, jaj, eltévesztettem… hogy is jutottam ide??

Nem hisszük el, hogy szerethetőek vagyunk a magunk furcsa egyediségében, ezért mutatni akarunk pávatollakat, de ha a pávatollainkat szeretik meg, akkor minden perc abban a stresszben telik, hogy mi lesz, ha egyszer meglátnak azok nélkül?  Erre jó az önelfogadás: meglátni azt, hogy mindenkiben van fekete, fehér, szürke, sőt, pink és kék, meg sárga és zöld, és ezek árnyalatai, különböző összetételben, és talán némelyik nem tetszik, vagy utálatosnak tűnik, de ezek egésze adja ki az egyedi, különleges embert, ettől vagyunk mások, és ha így el tudom fogadni magamat, akkor az egy nyertes pozíció. Hiszen onnantól kezdve el tudom hinni, hogy szerethető vagyok, sőt, képessé válok szeretni egy másik embert.

Mert vajon a szivárvány válogat a színei között, vagy feldobja a testét az égre úgy, ahogy van?

Akik csak az újságok horoszkóp előrejelzés rovatait ismerik, általában megkérdezik tőlem, hogy működik-e az asztrológia, és tulajdonképpen mire való. Most jött el a perc, hogy ezt le is írjam. :o) Az asztrológia a változtatás tudománya, az átalakulás művészete, mivel fel tudja térképezni a születési horoszkópunk által azokat a tulajdonságokat és helyzeteket, amelyeket akár másképpen is megélhetnénk. Mondjuk, egy nem szenvedős módon. Vagy ha szenvedős is, legalább tudjuk már meg, miért is nyöszörgünk.

Már tegnap is érezhető volt, és még január 19-ig megmarad az a bolygóállás (vagyis 2 égitest áll vmilyen jegyben, és kapcsolódik egymással egy bizonyos módon), amely szintén nagyon szépen mutatja azt, hogyan tudjuk elszabotálni az életünket, vagy akár egy minőségi szintre emelni azt.

A Skorpió jegyében álló Mars például kiválóan el tudja magát ásni mélyre. Tehát pl. végy egy jó képességű emberpalántát, akivel elhitetik, hogy kötelessége mindent magára vállalnia, tartozik másoknak azzal, hogy az ő életükért is vállaljon felelősséget, és naná, hogy nincs joga a saját életét a kedve szerint alakítani. No, persze, ilyet bárki meg tud csinálni, de a skorpió jelleg azt diktálja, hogy menjünk le a gödör fenekére egészen, feküdjünk le a hideg sárba, sőt, még kicsit dobáljunk is magunkra földet, és adjuk fel az életet, hogy aztán majd egyszercsak, valamikor egy messzi-messzi galaxisban, talán megelégeljük ezt, és feltámadunk. Mert egy skorpió nem tud kicsit szenvedni, neki nagyon muszáj, nem tud kis gödörbe feküdni, neki a legnagyobb kell, a legmélyebb szenvedés, a legmonumentálisabb dráma, a legtöbb játszma. Ezek nélkül nem érzi, hogy élne. Ezek megélése nélkül nem érzi, hogy megérdemelne egy újrakezdést. Félreértés ne essék, itt nem egyes emberekről van szó, hanem az átlagos működésekről (amellett, hogy ez egyesekre jobban érvényes).

A Marsnak a Halak Neptunusszal alkotott támogató kapcsolata a mai napon nagyon sokféleképpen megnyilvánulhat. Akár áldozatot is csinálhat mesebeli emberünkből, aki azt hiszi, a majdani megváltásért szenved. Akár lemondásokat is hozhat, mert eddig is csak lemondott, és ma kiderül, hogy már mindentől meg kell válnia, hogy az egója porrá tudjon zúzódni a fájdalom kövein. Szeretnék szólni, hogy ez természetesen igaz egy szinten, ugyanakkor egy nagy maszlag, amit az egónk ad be nekünk azért, hogy tovább végezhesse ezt az önszabotázs munkát. Tehát van másik megoldás, amelyekről többek között itt, itt és itt olvashatsz, és majd még később, egy új bejegyzésben.

Aztán még előjöhetnek ősfélelmek is, a kollektív emberi repertoárból, vagyis nem kell mindent magunkra venni. Lásd: megint hallom innen-onnan a szörnyűséges jövőképeket, meg talán még a marslakók is támadnak. :o) Emberek, állj! Nézzünk kicsit közelebbre, a saját portánkra, aztán ha azzal minden oké, majd aggódhatunk más miatt is. Ha mindenki a saját fejlődésével törődne, soha többé nem lenne háború, és nem lenne válság.

Olyan napokat élünk át, amikor megláthatjuk a belső bizalmunk vagy félelmünk eredményét, ráláthatunk arra, hogyan alakítjuk a sorsunkat, ha mindent elhiszünk, amit a tömeg skandál - vagy amit az elménk... :)

A magasabb szintű megélése a Mars-Neptunusz kapcsolatnak az, amikor az átélt kríziseinkből önbizalmat, belső biztonságot kovácsoltunk, és most megnyílnak számunkra olyan kapuk, melyekből a további utunkra vonatkozó információkat kapunk. Ezt úgy hívják: belső bölcsesség, belső vezetés. Megérinthet minket az egység érzete, megláthatjuk a természet, a világ, az ember szépségét és értelmét. Mivel érzelmes jegyekről van szó, akár szerelembe is eshetünk, emberrel, élettel, tevékenységgel kapcsolatban.

Folytatás következik hétfőn, addig is mindenkinek jó ellágyulást kívánok! :o)

A Nap kapcsolata a Sárkányfejjel ma koronát tesz a tegnap tanultakra és látottakra. Ahogy végiggondoljuk a spirális haladás szimbólumot (a linkre kattintva olvashatsz erről bővebben), láthatjuk, hogy ha egy-egy akadályt nem „ugrunk meg”, vagyis nem látjuk meg benne a tanulnivalót, a lényeget, a mögöttes mozgatórugót, akkor a 3 dimenziós spirálunk átalakul 2 dimenziós körré, és azt érezzük, hogy benne vagyunk egy olyan játékban, aminek nem értjük a szabályait. Ráadásul mindenki szivat benne. Arra nem esküdnénk meg azért, hogy a többiek ismerik a játékszabályokat, de hogy valaki odafent jól tudja és nagy játékmester, az biztos. Néha gondolhatjuk azt is, hogy az égiek kutyaviadalokat rendeznek és fogadásokat kötnek, ki vérzik el, és ki nyer - és teszi magáévá azt a tudást, amivel túlélhet, és továbbmehet a következő szintre.

Szóval ha ez utóbbit általában sikerül a mesebeli kutyánknak megtennie, akkor láthatóvá válik a 3 dimenziós spirál, és egy szösszenetnyi megértés csillanhat fel az elménkben. Aztán majd a haladó fokozat az lesz, amikor nem csak az elménkben villan ez föl, hanem már a szívünkben, a lényegi értés otthonában.

A mai nap azt kínálja fel nekünk, hogy ez a lényegi megértés megtörténhessen. Hogy mindaz, amin az elmúlt időszakban átmentünk, a maga mélységében megvilágítódjon számunkra. Hogy volt értelme átmenni fájdalmas, vicces, kemény, veszteséges, erőt próbáló helyzeteken, mert általa kiforrt belőlünk a salak, az ólom arannyá változott, vagyis megértettük, mi az igazán lényegtelen az életünkben – pedig eddig jó sok időt töltöttünk azzal, hogy a lényegtelen dolgokra koncentráltunk.

Például nézd meg, hogyan választasz párt, munkát, barátokat, feladatokat. Mi alapján, mi fontos, milyen kép él benned ezekről? Mi az, ami ebből olyannyira kódolt benned, hogy észre sem veszed, mennyire automatikussá váltak egyes választások, pedig dönthetnél máshogyan is. Akár úgy, hogy jó legyen neked.

Most van alkalmunk kilépni ezekből a választási sémákból és hiedelmekből, és átléphetünk haladó(bb) pályára.

A Nap és Merkúr együttállása a Bakban, és ennek emelő kapcsolata a Sárkányfejjel ma lehetővé teszi számunkra, hogy szintet lépjünk.

Képzeld el úgy az éledet, hogy ha hajlandó vagy fejlődni és tanulni a veled történt eseményekből, akkor spirálisan tudsz felfelé haladni, vagyis köröket teszel meg lényegében, de egyre magasabb szinten. Ez jelentheti azt is, hogy időről-időre találkozol olyan helyzettel, ami már megtörtént az életedben, vagy nagyon hasonló hozzá, ami azt jelenti, hogy 1) már a múltkor sem oldottad meg, ezért újra eléd tolják a leckét, 2) a múltkor megoldottad, de ez most egy emelt szintű feladat, amellyel bebizonyíthatod, hogy tényleg magadévá tetted azt az információt, amit ebben a helyzetben megtanultál.

Amennyiben viszont nem akarsz fejlődni, úgy az élet inkább kétdimenziós körnek néz ki: újra és újra szembejönnek veled ugyanazok a harcok, nehézségek, „és nem érted, miért tett veled ilyet ez az élet”. Vagyis a kérdésre, hogy mire jó az önismeret (=megismerni magamat, a személyiségem összetevőit, a működésemet, a piros gombjaimat, az ismétlődő mintákat), az a válaszom, hogy így változtathatod meg az életedet. Mert amíg „tudattalanul”, illetve a tehetetlenséget elfogadva rovod a köreidet, kifelé mutogatsz, befelé nyelsz, addig nem is tudsz feljebb lépni, és új helyzeteket megélni.

A mai bolygóállás tehát arról szól, hogy megértesz néhány működési elvet, rálátsz a gondolkodási sémáidra (vagy akár másokéra is), tényleg leesik az a tantusz, hogy miért élsz át bizonyos helyzeteket, miért jön veled szembe újra és újra ugyanaz. De ebből most van lehetőség kilépni! (Mindig van, de most extra energiát és egy jó nagy kaput is kapunk hozzá, hogy el ne tévesszük.)

Persze, tegyük hozzá, hogy azért alakítunk ki rutinszerűen működö viselkedéseket, mert ezek "egyszerűbbé", átláthatóbbá, és legfőképpen biztonságosabbá teszik az életet. Mármint ezt hisszük. Közben igazából elszakítjuk magunkat az igazi pezsgéstől. Mint a papagáj, aki boldogan fogadja el minden nap 11 órakor ugyanazt az eleséget, és azt hiszi, hogy milyen jó, hogy biztonságban van.

Úgyhogy ereszd el az eddig tanultakat, a beállított nézőpontokat, a soros gondolkodást (ebből csak az lehet, hogy…, ha ez történt, akkor ez csak azt jelentheti, hogy…), és csak figyeld meg, mi táncol körülötted, és mi formálódik benned.

Felejtsd el, amit tanultál arról, hogy milyennek kell lenned nőként, férfiként, emberként, főnökként, beosztottként, autóvezetőként, csak figyelj arra, aki te vagy, és fejtsd meg a saját talányod. Vajon TE mit akarsz igazán?

(Kép: pixabay.com)

Van az a helyzet, amikor bízunk a szerencsében, meg a jósorsban, tudjátok, hogy majdcsak elhozza azt a végkifejletet, amire vágyunk. Na, ez most nem az a helyzet. Most is van „jósors”, de annak, aki megdolgozott érte. Mint a mesékben a legkisebb királyfi, a parasztlegény vagy a szegény leány. Itt nem a mindennapi, kétkezi munkáról van szó (bár az is beletartozhat), hanem egyrészt arról a toronyról, amit magunkban építettünk fel: a személyiségünkről. Másrészt arról a másik toronyról, ami az életünk céljaiba való energiabefektetésünket jelképezi.

Kedd-szerda-csütörtök az az időszak, amikor kiderül, hogy mit alkottunk meg, mivel azonosítottuk magunkat, mit hiszünk el, mi alapján raktuk össze az életünket. Ami most sikerül, az azért jön össze, mert szépen, lépésről-lépésre haladtál, odafigyelve, koncentrálva és bízva önmagadban.

A hit és a bizalom ideje is ez. Miben hiszel? Mire alapozva viszed előre az életedet? Milyen értékrenddel azonosulsz? Mindez megmutatkozik most, és ahogy Holle anyótól eljövet az alázattal teli, dolgos lány aranyesőt kapott, úgy mi is megkapjuk a befektetett munkánkért a magunk jussát. Hogy mi ez a munka? Az, hogy mennyire figyeltük meg, hogyan viselkedünk, gondolkodunk, és azzal mit teremtünk - és amennyiben ez nem tetszett, akkor változtattunk, ha kényelmes volt ez, ha nem. (Nap-Jupiter trigon)

A Merkúr és Sárkányfej támogató kapcsolata pedig arról szól, hogy időnként rá kell eszmélnünk, hogy mindaz, amit idáig összehoztunk egy adott gondolkodásmóddal eljutattatott-e minket a vágyott állapothoz, célhoz. Ha nem, akkor talán most megpróbálkozhatunk egy másik módszerrel. Tudod, ha eddig próbálkoztál valahogy és nem kaptad meg, amit szeretnél, akkor itt az ideje, hogy megpróbáld máshogy.

Márpedig ez most kivezethet a kátyúból, abból a körforgásból, amiben eddig tehetetlenül pörögtél, sőt, még akár szintet is léphetsz (mivel a Sárkányfej egyfajta karma-jelölő). A Merkúr a dolgos Bakban van, és ráadásul "hátrafelé" mozog, ezért az az új szemlélet, amit most magadévá teszel, nem is annyira új - már régóta ismered, ízlelgeted, csak eddig még nem értél meg rá, hogy tényleg a magadénak valld. Már megdolgoztál érte, vele, csak még nem hitted el, hogy a tiéd, nem mertél abban bízni, hogy megteheted. Most mintha jobban rád simulna. Próbáld ki.

Mit veszíthetsz? Azt, amit eddig sem értél el? Hm.

Emlékeztetőül idézek: „muszáj is, hogy elkezdjünk szanálni az elménket elborító képek között, mert 8-9-én életbe lép a Szaturnuszos csontvázra lecsupaszítás projekt, tehát az marad, ami időtálló. Aminek kiástuk és megépítettük az alapját, vagy inkább úgy mondom, hogy aminek van bennünk rezgése, és erre a rezgésre tud kapcsolódni a külső történés.”. (az ehhez kapcsolódó bejegyzés itt olvasható)

A Vénusz és a Szaturnusz kapcsolódása ma és tegnap (meg egész héten) azt mutatja meg, hogy amint bent vannak a dolgok, úgy vannak kint is (ennek a mondásnak az a része ismertebb, hogy amint fent, úgy lent).

A képek, amelyek bennünk keringenek a kapcsolatról, az érzelmekről, a szerelemről, a nőiségről, sőt, tovább megyek: a biztonságról és a bizalomról, azok kisugározódnak a világba. Úgy képzeld el, mintha a benti világod lenne a filmtekercs, és a külvilágod pedig a vetítővászon – vagyis kivetíted mindazt, ami benned van, és így megjelenik a helyzeteidben, a kapcsolataidban.

Kérdés, hogy miből áll az a belső film, és hogyan lehet módosítani rajta /mármint ezek az én kérdéseim, ha neked más, tedd fel :o) /

A belső filmed a megtörtént eseményekből válogat képkockákat, méghozzá olyan jellegűeket, amelyeket a hitrendszered engedélyez számára. A hitrendszerünk a legtöbbször a gyerekkorban alakul ki, és aztán az dúsul, módosul a későbbi években. Vegyük azt, hogy a gyerekkoromban nem tanultam meg azt, hogy engem úgy lehet szeretni, ahogy vagyok, mert mindig teljesítenem kellett, vagy nem is törődtek velem, akkor a hitrendszerem ezt programként értelmezi, és azokra az esetekre szűkíti a lehetőségeimet, ahol ez az életérzés megismétlődhet - így bebizonyíthatom magamnak, hogy tényleg nem vagyok szerethető.

(Ugye nem kell hozzátennem, hogy aki nem érzi magát szerethetőnek, az addig zrikálja az őt szerető embereket, amíg be nem bizonyítja számukra, hogy ő tényleg nem szerethető?)

Hogyan lehet ezen változtatni? Elsőként meg kell találnunk azokat a címkéket, jelzéseket, amelyek alakítják a hitrendszeremet, vagyis fel kell elevenítenünk, milyennek is láttam az életet idáig, hogyan éltem meg a szeretetet. Aztán ezen elkezdünk változtatni, lépésről-lépésre. Megtanulunk szeretni. Magunkat és másokat.

Erre jók a terápiák, amelyek a személyiség feltérképezésével foglalkoznak, lásd pszichológia, kineziológia, asztrológia, stb. Így ha elmész egy ilyenre, akkor nem baj van veled, hanem éppenséggel jól működsz, mert elismered a felelősségedet az életedben, és ezzel képessé válsz változni és változtatni.

A mostani bolygóállás tehát arra hívja fel a figyelmed, hogy mi van benned a szeretettel és a biztonsággal kapcsolatban (egyik a másikból következik), és a legmeggyőzőbben úgy tudja megmutatni, hogy erőteljesebben kivetíti a vászonra, a világodba. Vagyis formába öntöd az elképzeléseidet. Ez lehet egy szép esemény is, mert talán most éred el az eredményét annak, amibe idáig energiát tettél. Talán most stabilizálódik egy érzelem, most öntődik formába egy ötlet, egy alkotás, most érzed a biztonságot.

Csak ne felejtsd el, hogy a biztonság sosem kívülről érkezik, hiszen a filmet belülről vetíted.