Jan. 16-19. - Egy lángelme szabotázsa I.

Akik csak az újságok horoszkóp előrejelzés rovatait ismerik, általában megkérdezik tőlem, hogy működik-e az asztrológia, és tulajdonképpen mire való. Most jött el a perc, hogy ezt le is írjam. :o) Az asztrológia a változtatás tudománya, az átalakulás művészete, mivel fel tudja térképezni a születési horoszkópunk által azokat a tulajdonságokat és helyzeteket, amelyeket akár másképpen is megélhetnénk. Mondjuk, egy nem szenvedős módon. Vagy ha szenvedős is, legalább tudjuk már meg, miért is nyöszörgünk.

Már tegnap is érezhető volt, és még január 19-ig megmarad az a bolygóállás (vagyis 2 égitest áll vmilyen jegyben, és kapcsolódik egymással egy bizonyos módon), amely szintén nagyon szépen mutatja azt, hogyan tudjuk elszabotálni az életünket, vagy akár egy minőségi szintre emelni azt.

A Skorpió jegyében álló Mars például kiválóan el tudja magát ásni mélyre. Tehát pl. végy egy jó képességű emberpalántát, akivel elhitetik, hogy kötelessége mindent magára vállalnia, tartozik másoknak azzal, hogy az ő életükért is vállaljon felelősséget, és naná, hogy nincs joga a saját életét a kedve szerint alakítani. No, persze, ilyet bárki meg tud csinálni, de a skorpió jelleg azt diktálja, hogy menjünk le a gödör fenekére egészen, feküdjünk le a hideg sárba, sőt, még kicsit dobáljunk is magunkra földet, és adjuk fel az életet, hogy aztán majd egyszercsak, valamikor egy messzi-messzi galaxisban, talán megelégeljük ezt, és feltámadunk. Mert egy skorpió nem tud kicsit szenvedni, neki nagyon muszáj, nem tud kis gödörbe feküdni, neki a legnagyobb kell, a legmélyebb szenvedés, a legmonumentálisabb dráma, a legtöbb játszma. Ezek nélkül nem érzi, hogy élne. Ezek megélése nélkül nem érzi, hogy megérdemelne egy újrakezdést. Félreértés ne essék, itt nem egyes emberekről van szó, hanem az átlagos működésekről (amellett, hogy ez egyesekre jobban érvényes).

A Marsnak a Halak Neptunusszal alkotott támogató kapcsolata a mai napon nagyon sokféleképpen megnyilvánulhat. Akár áldozatot is csinálhat mesebeli emberünkből, aki azt hiszi, a majdani megváltásért szenved. Akár lemondásokat is hozhat, mert eddig is csak lemondott, és ma kiderül, hogy már mindentől meg kell válnia, hogy az egója porrá tudjon zúzódni a fájdalom kövein. Szeretnék szólni, hogy ez természetesen igaz egy szinten, ugyanakkor egy nagy maszlag, amit az egónk ad be nekünk azért, hogy tovább végezhesse ezt az önszabotázs munkát. Tehát van másik megoldás, amelyekről többek között itt, itt és itt olvashatsz, és majd még később, egy új bejegyzésben.

Aztán még előjöhetnek ősfélelmek is, a kollektív emberi repertoárból, vagyis nem kell mindent magunkra venni. Lásd: megint hallom innen-onnan a szörnyűséges jövőképeket, meg talán még a marslakók is támadnak. :o) Emberek, állj! Nézzünk kicsit közelebbre, a saját portánkra, aztán ha azzal minden oké, majd aggódhatunk más miatt is. Ha mindenki a saját fejlődésével törődne, soha többé nem lenne háború, és nem lenne válság.

Olyan napokat élünk át, amikor megláthatjuk a belső bizalmunk vagy félelmünk eredményét, ráláthatunk arra, hogyan alakítjuk a sorsunkat, ha mindent elhiszünk, amit a tömeg skandál - vagy amit az elménk... :)

A magasabb szintű megélése a Mars-Neptunusz kapcsolatnak az, amikor az átélt kríziseinkből önbizalmat, belső biztonságot kovácsoltunk, és most megnyílnak számunkra olyan kapuk, melyekből a további utunkra vonatkozó információkat kapunk. Ezt úgy hívják: belső bölcsesség, belső vezetés. Megérinthet minket az egység érzete, megláthatjuk a természet, a világ, az ember szépségét és értelmét. Mivel érzelmes jegyekről van szó, akár szerelembe is eshetünk, emberrel, élettel, tevékenységgel kapcsolatban.

Folytatás következik hétfőn, addig is mindenkinek jó ellágyulást kívánok! :o)