A Vénusz találkozik a Szaturnusszal, aztán majd az Uránusszal. Mindaz, amit szerdán és csütörtökön megéltünk a személyiségünkkel, a gondolkodásmódunkkal, a hiedelmeikkel, a szüleinktől tanult mintákkal valamint apával, férfiakkal, főnökkel, Istennel kapcsolatban, kicsit ismétlődik, de most az érzelmeink területén. A hasonlóság abban van, hogy egyfajta lecsupaszítás van ma és a hétvégén, hogy aztán majd a jövő hét elején a megtett út és fejlődés hatására kiszabadulhassunk az eddigi korlátaink közül.

Nehéz úgy megfogalmazni valamit, ami általános, hogy mindenki kulcsként kezelhesse a saját életéhez. Azért én megpróbálom. :o)

Érzelmi életünkben, kapcsolatainkban keressük a boldogságot, a szeretetet, az egységet, vagyis azt, hogy ne érezzük magunkat oly egyedül, elkülönülten. Ehhez úgy állunk hozzá, ahogy a múlt tapasztalatai alapján kiforrtunk, és ahogy megtanultuk a szeretetet élni és kimutatni. Azonban ez nem egy olyan érzelem, ami csak úgy van magától, hanem ezért tenni kell: ebben fejlődni és tanulni kell, hogy ne csak várjuk, hogy kialakuljon, hanem saját erővel felépítsük azt. A Nyilasban járó Vénusz találkozása a Szaturnusszal arra mutat rá, hogy milyen sallangokkal és hitekkel építettük fel az érzelmi életünket, mit magyarázunk bele, és mit értünk félre e téren. Tehát például ahogyan eddig kezeltem a párkapcsolatom, és azzal nem tudtam nagy eredményeket felmutatni, akkor erre most reflektorral rávilágít az élet, és erősen sugallja, hogy ideje más módon közelíteni ehhez a témához.

Ideje felelősséget  vállalni azért, akit és amit szeretünk, vagy szeretnénk. Ideje megérteni, hogy a szerelmet nem csak egy pufók angyalka hozza, véletlenszerűen, és épp csak ki kell várnunk. Ideje elfogadni, hogy gondolhatunk szép vagy akár csúnya dolgokat az érzelmi megnyílásról - lehet, hogy ebből semmi sem igaz. Ideje feltérképezni és lecsupaszítani, mit is szeretnénk, minden cicomától mentesen, azt célként kitűzni és azért megdolgozni. És nem várni, hogy majd a másik megdolgozik értem. Ez minden típusú kapcsolatra igaz.

Tehát amire most fény vetül, azzal tudunk mélyen foglalkozni, megérteni, és majd a jövő hét elején szabaddá válni a felesleges, visszahúzó, akadályozó motyótól.

Vagyis ideje kicsit komolyabban venni, ahogy az embertársaimhoz állok. Nem mismásolni, ködösíteni. Nem kifarolni, kommunikáció nélkül. Nem hazudni. Hanem beleállni, megélni, szemébe nézni, kimondani. Bármi is az.

Az igazságnál egy fáj jobban: ha nem tudjuk azt.

Ez a nap felkínálja a tökéletes rálátást a helyzetünkre, a hivatásunkra és a céljainkra. No meg a gondolkodásunk korlátaira...

Ha eddig nem restelltünk magunkba nézni és az eseményeinket tudatosan elemezni, akkor a Nap és Plútó együttállása hoz egy szellemi összegzést és tökéletes megértést a helyzetünkre vonatkozóan. A végletek napja ez, tehát itt az önzést, az öntömjénezést, a hatalmat, a szexet, a manipulációt is jobban megláthatjuk, ahogy a szenvedélyt, az erőt, a végleteket és a lehetőséget a minőségi változ(tat)ásra.

Ami a fejedben van, ami folyamatosan benned munkál, az ma felerősödik, felnagyítódik és kivetül a külvilágba, vagy benned sistereg fel. Figyelj arra, mi jön veled szembe ezen a napon, mert az nagy valószínűséggel folyamatosan ott motoszkál az agyadban vagy a tudatalattiban, csak te nem is tudsz róla vagy nem figyelsz rá. Mesél a belső erődről is, hogyan használod azt, mi akadályozza, mennyi energiát fektetsz azokba a célokba, amelyeket el szeretnél érni.

Azért is fontos ma jelen lenni és megfigyelni magunkat és az eseményeinket, mert a holnap erre alapozva elhozhatja az újrakezdést, az új kezdetet, amikor leráztad magadról a múlt árnyait, vagy legalábbis felismerted, hogy vannak, és immár ezzel a tudással felvértezve indítasz útjára valamit. Ha nem akarod meglátni, hogy a tudatalattidban rejtőznek olyan okok, melyek miatt nem akarsz belemenni valamibe, megtenni dolgokat, szembenézni, kinyílni, kapcsolato(ka)t fenntartani, akkor a holnap szélsőségesen kiszámíthatatlan helyzeteket hoz, hogy ezt az arcodba tolja. A Nap Plútóval való találkozása (ma) felfokoz mindent, ami benned van, az Uránusszal (holnap, de már ma is érezhető) pedig igyekszik kiszabadítani mindazon korlátaid mögül, amelyeket ma megtapasztalsz.

Légy résen, ahogy a cserkészek mondják. Mindegy, mi történik ma, te legyél a megfigyelője és aztán összegezd magadban a helyzetet. Robbanásszerűen elindíthatsz így valamit, ami azelőtt álldogált vagy elsatnyulni látszott. Ha ez mégsem történne meg, akkor sincs veszve semmi, mert jön az új holnap – sosem késő újrakezdeni.

Tegnap és ma elindult egy folyamat, amely igyekszik leszoktatni minket a túlzó ábrándokról. A Nyilasban járó Vénusz a Halak Neptunusszal lép kapcsolatba, ez amolyan "királylány az elefántcsont toronyban ábrándozik" életérzést ad. Ez a kapcsolódás megmutatja, hogy amiről ábrándozunk, az vajon életképes-e. Muszáj is, hogy elkezdjünk szanálni az elménket elborító képek között, mert 9-én életbe lép a Szaturnuszos csontvázra lecsupaszítás projekt, tehát az marad, ami időtálló. Aminek kiástuk és megépítettük az alapját, vagy inkább úgy mondom, hogy aminek van bennünk rezgése, és erre a rezgésre tud kapcsolódni a külső történés. (Erről majd még 9-én bővebben írok.)

A most létrejövő megállapodásoknál érdemes nagyon figyelni a részletekre, az apróbetűre, és most tényleg racionálisan végiggondolni, hogy mennyire van igazságtartalma mindazon szép lehetőségeknek, melyeket felvázoltak elénk (lehet igaz, de nézzük át alaposan). Ugyanakkor – mivel csontvázra csupaszítunk hamarosan -, az is fontos, hogy a félelmeket is hagyjuk ki a folyamatból. Amikor nem is tudjuk, miért félünk, csak úgy megszokásból toljuk ezt az érzést. Érdemes ilyenkor kicsit befelé figyelnünk, ránézni erre a félelemre, mert ha adunk neki teret, akkor megmutatja magát és elmondja, mi a baja. Az esetek túlnyomó részében egy múltbeli fájdalom, csalódás miatt félünk egy aktuális helyzettől. Vagyis stabilizálni kell az alapokat, kiiktatni a futóhomokot.

A kapcsolatok tekintetében egyrészt álomszerű helyzetek fordulhatnak elő, amelyek pár napon belül komolyra fordulnak, és ennek a tökéletes ellenkezője is létrejöhet: amikor kidurran a szép szives lufink, és meglátjuk a jóval szürkébb valóságot.

Ebben a helyzetben sem szabad elkeseredni, mert talán vége az ábrándnak, vagy talán nem, mert mondjuk a szürke valóság csak egy bizonytalan, félelmekkel teli embert mutat, akinek szeretetre, kommunikációra és türelemre van szüksége. Mint nagyjából 7 milliárd embernek a Földön… :o)

Akkor most honnan tudjuk, melyik helyzet van? Figyelj magadra, legyél jelen, és lásd meg, mi zajlik a világodban. Minden erre tanít, és bármi történik, mindig rájövünk, hogy a lényeg ennyi. Megfigyelni, meglátni, megérteni, helyére tenni – majd belemenni a következő helyzetbe úgy, hogy bár van egy következtetésünk az előzőből, mégis újra merünk nyitni.

Nem okosabban, hanem bölcsebben.

A Mars Skorpióba, valamint a Merkúr Vízöntőbe lépésével ragaszkodóbbá válunk az eszméinkhez és a kapcsolatainkhoz, vágyainkhoz. Szenvedélyesebben vetjük magunkat az életbe, talán sokszor meggondolatlanul, vagy éppenhogy az eddigi ideáinkat védelmezve, azokon felbuzdulva. Arra figyeljünk, hogy ha eddig, a Mérlegben járó Marsnak köszönhetően visszafogtuk az indulatainkat, illetve próbáltuk a másikat figyelembe venni és diplomatikusan eljárni, akkor most ne törjön ki a palackból a szellem, minden indulatával együtt.

Mivel ezt nehéz megállni, a napokban érezhetően nőhet bennünk a düh, a frusztráció, és a „na most már elég”. Ugyanakkor, a Skorpió végletességének köszönhetően ennek ellentéte, a belátó és elfogadó szeretet is megjelenhet. Amire fontos figyelni ennek kapcsán, hogy az elfogadó szeretet ne áldozati bárány viselkedést jelentsen. Egy bizonyos látószögből nehéz felismerni a kettő közötti különbséget.

Mostantól a Skorpió szenvedélyessége utat tud törni, tehát az ezután következő időkben talán több lesz a kezdeményezés, a túlfűtöttség, a nekiindulás minden akadály ellenére, a végletes érzelmesség, ugyanakkor a fatalizmus is erőteljesebbé válik, amikor saját magunk alatt vághatjuk a fát, mert azt hisszük valamiről, hogy ez a sorsunk.

Ma még talán kötnek a tévképzeteink, az eszméink arról, hogyan kellene alakulnia a dolgoknak (jó esetben), de a hét második felétől ez felenged kicsit. Szerdán még rálapátolunk erre, és így meg is láthatjuk, hogy miben vagyunk egészségtelenül szélsőségesek. Aki hajlamos áldozatként viselkedni, mindenkit maga elé sorolni, és nem a saját életét élni (pl amikor a szüleink/párunk/barátunk szülei akarunk lenni, miattuk aggódni, és elfelejteni a másik ember felelősségét és helyét a szituációban), az most jobban ráláthat erre a működésre.

Szerintem éljük meg a Skorpió Marsot inkább szenvedélyben és szeretésben :)

A Nyilas Vénusz úgy indít, hogy rögtön beleköt a Kos Uránuszba. Talán az elmúlt napok-hetek fullasztó hatása alól kiszabadulva annyira örülünk, hogy elbúcsúztatjuk az óévet, hogy meggondolatlanul bármibe belemegyünk. A lelkesedés és a bennünk pezsgő lendület fokozza a spontaneitásunkat, és új utakra csábíthat. Ez már józanul is így van, tehát érdemes odafigyelni az alkohol fogyasztásra, mert azzal benzint önthetünk a tűzre.

Ma a szerelem és a szenvedély fellángolása van, és amint tudjuk, utóbbi többféle utat is találhat. Megjelenhet ez egy mámoros éjszakában és a „mindent szabad” lendületében, szabadosságban, illetve a korlátok ledöntésében. Mindenki eldöntheti, mely korlátját kívánja ma ledönteni, de azért csak óvatosan ezzel :o)

Mindeközben a tegnapi írásban megfogalmazott helyre-rakás elve folyamatosan ott van a háttérben, lelkileg rá is hangolódunk és lassan készen állunk arra, hogy befogadjunk egy újfajta felállást és rendet.

23 óra környékén a hangulatunkban egy kis összegzés jelenhet meg, végiggondoljuk az elmúlt évünket és ott jövünk rá, mi mindent éltünk és (kis szerencsével) tanultunk meg, mit szeretnénk és mit kell ebből továbbvinni vagy éppen elengedni. Ne hagyjátok ki ezt az időt, figyeljetek egy pár percre befelé, vagy ha tehetitek, írjátok is le a legnagyobb élményeiteket, és amit ezekből kaptatok vagy leszűrtetek. Egy ilyen számvetés, lezárás és megértés után az új év sok-sok lehetősége könnyebben ránk tud találni.

Boldog-Békés Újévet!

A Vénusz belép a Nyilas jegyébe, ahol ugyan nincs „otthon”, de az eddigi skorpiós pokolbéli és drámás alászállása most elcsitul. A botrányok, amelyek az elmúlt heteket jellemezték, alábbhagynak, és a figyelmünk a nagy érzelmi hullámzásokat elhagyva elkezd kifelé fordulni, a világ és a távolabbi céljaink felé. Talán a kapcsolatokban is most indul el a tervezés, az eddigi húzd meg-ereszd helyzetek után.

Ma fontosabbnak érezzük, hogy megtaláljuk a helyünket a világban, be tudjuk sorolni magunkat valahova, és azokat a dolgokat, amelyekkel ezen a napon találkozunk, valahogyan be tudjuk azonosítani. Kell egy tulajdonság, egy címke, egy polc mindennek, és nem csak a tárgyaknak, hanem az embereknek, eseményeknek és a kapcsolatainknak is.

A nagy tanulás ebben az, hogy az életünkben való előrelépéshez nem az az igazán fontos, hogy mindent minősíteni tudjunk és el lehessen helyezni a jó-rossz kategóriákban, hanem hogy a lelkünkben, az érzelmeinkben úgy igazodnak a helyükre a kapcsolatok, események, érzések, hogy meglátjuk: nem lehet mindent érteni és besorolni egy polcra. Először meg kell figyelnünk és engedni, hogy elnyerje azt az alakját, amelyet az elfogadásunkkal ki tud bontakoztatni, hogy aztán majd később el tudjuk azt helyezni az életünkben. Addig nem kell ezen idegeskednünk. :o)

Egy bimbózó érzelem, egy éppen induló munka, barátság, élethelyzet, érzés, szemlélet - ezek mind olyanok, amelyeknek nem kell rögtön nevet adni, hanem csak hagyjuk, hogy legyen, és elnevezze saját magát.

Ez a hozzáállás segít bennünket abban, hogy majd az élet igazán nagy eseményeiben is ilyen elfogadással és erőltetés nélkül tudjunk rendet tenni. Hamarosan.

A mai bolygóállások azt mutatják, hogy ma többre megyünk elfogadó, megértő, befogadó magatartással, mintha ki akarnánk kényszeríteni valamit. Ez igaz a kapcsolatokra, beszélgetésekre is, az életünk alakulására meg főleg.

Ha tehát ma egyeztetni, tárgyalni szükséges, vagy egy kapcsolatot kívánsz rendezni, akkor próbáld beleképzelni magad a másik helyzetébe, és az ő szemén keresztül megnézni a helyzetet. Lásd meg az ő indokai és viselkedése mögötti mozgatórugókat, vagy legalábbis próbáld megérezni azokat. Aztán pedig próbáld elképzelni el azt, hogy milyen lehet ez az egész felülről nézve. Mintha te a néző lennél, és ami zajlik közöttetek, az egy színdarab egy felvonása. Akkor hogyan látnád a kettőtök kapcsolatát, magadat és a másikat?

Ugyanez vonatkozik az életed alakulására is: ma talán jobban meg tudod engedni magadnak, hogy hagyd, hogy úgy alakuljanak a dolgok, ahogy akarnak. Mi lenne, ha tényleg engednéd? Ha kipróbálnád azt, hogy menjen minden a maga útján – csak ma -, és megnéznéd, ez mit eredményez?

A mai nap a megérzéseket felerősíti, hangsúlyossá teszi, és megmutatja, hogy „jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan”. Tehát ne próbálj meg mindent megoldani aggyal, kilogikázni, kikövetkeztetni, mivel tudjuk, hogy a logikánk általában a múlt eseményeit, a megtörtént eseteket veszi alapul. Márpedig így rosszul következtethetünk a kapcsolataink és az életünk alakulását illetően.

Tehát lazulj el, és csak figyeld meg az életet és az embereket magad körül.

Peace :o)

"A Zen azt kéri tőled, hogy gyere ki a fejedből és találd meg az eredendő forrást... Ezzel nem azt mondja, hogy a fejben nincs szükség az energiára, de ha minden energiádat a fejedben használod fel, akkor soha nem ismered meg az örökkévalóságodat...” – mondja Osho.

Ma erőt vehet rajtunk a kalandvágy. A mindig szorgalmas, felelősségtudó, problémákat megoldó elménk egy kicsit elcsitulhat, és a gyermeki énünk kerülhet előtérbe, amely ártatlan, spontán, kíváncsi és neki mer vágni az ismeretlennek. Felnőttként azt hisszük, hogy akkor vagyunk biztonságban, ha nem változik a helyzetünk, ha ragaszkodunk ahhoz, ami éppen van. Ezzel azonban megakadályozzuk az élet és a lehetőségek áramlását, és meg se próbáljuk látni, hogy vajon mi van a láthatárunkon túl. A bizonytalanságtól félünk, pedig az visz előre, az fejleszt. Hiszen amikor nekimegyünk egy kihívásnak, egy ismeretlen szituációnak és megoldjuk azt, akkor büszkék vagyunk magunkra, hogy sikerült, és ez a büszkeség erősíti az önbizalmunkat, a hitünket, a belső tengelyünket. Márpedig minél erősebb ez a tengely, annál könnyebben vesszük az újabb akadályokat és erőt próbáló helyzeteket. De mindaddig, amíg megpróbálunk kitámasztani a jelen szituációnkban, és remélni, hogy az nem változik, csak fogy az erőnk.

Nagyon egyszerű ezt megérteni. Az életben az egyetlen biztos dolog a változás. Márpedig egy folyton változó világban fenntartani egy helyzetet változatlanul, nos ez irtózatosan sok energiába kerül. Tehát vagy elengeded magad, hogy az ár bemosson a folyó közepébe, és a szilaj áramlat elvigyen olyan partokra, amelyeket még nem láttál és akár ki is próbálhatnál, vagy tovább pazarlod az energiádat. Csak ha ez utóbbit teszed, akkor ne csodálkozz, ha veled nem történnek kalandok, csodák, nem jönnek be új lehetőségek, szerelmek, kapcsolatok.

Ma erőt vehet rajtunk a kalandvágy.

Akár ki is próbálhatod, hogy engedsz neki. Akár csak annyiban, hogy ma nem azon az úton mész hazafelé, mint szoktál. Ha nem történik semmi, akkor nyugtázhatod, hogy nincs veszélye a változásnak. :o) Ha történik valami, akkor üdvözöld örömmel, bármi is az, mert minden információ számodra.

A párkapcsolatokat úgy kezeljük, hogy akivel az élet összehozott így vagy úgy, akivel rögtön egy hullámhosszra kerülünk, akivel első látásra szerelemre gerjedünk, azzal biztos egy az utunk, karmikus a kapcsolatunk, és tuti holtomiglan-holtodiglan együtt leszünk. Erről szól az összes bulvárlap ikerláng és lelki társ rovata: „Hogyan ismered meg a lelki társad?” „Honnan tudod, hogy ő az igazi?” Nos, talán kissé kiábrándítalak ezzel, de sok párkapcsolat nem arról szól, hogy végre eljutottunk a boldogság kapujába, és innentől nincs teendőnk, hanem hogy az élet adott egy csodálatos lehetőséget a tanulásra.

Hiszen ki a manó akarna fejlődni, ha éppen boldog és szép az élete?

Pont ezért olyan kapcsolatokat kapunk, amelyeket nem tudunk elengedni magunk mellett, mert valami megfog benne, így ragaszkodunk hozzá, ugyanakkor teljesen boldoggá sem tesz. Ha azzá tenne tartósan, nem tanulnánk benne, belőle. (Most mondom, tisztelet a kivételnek, aki meg tudja becsülni azt, akije, amije van és tudja szeretni úgy, ahogy van – de amikor valaki ezt meg tudja csinálni, azt már egy fejlődés eredményeképpen teszi.)

Tehát amikor valakihez vonzódunk, a legtöbbször egy olyan hajtóerőt érzékelünk, amely a soron következő tanulási fázisunkhoz vezet minket, ha akarunk tanulni, ha nem.

Jól ki van ez találva, kérem :)

Aztán már csak az a kérdés, hogy van-e olyan, hogy Az igazi, a Lelkitárs, az Ikerláng és a többi... Fenti gondolatmenetet folytatva, talán azokat az embereket hívjuk így, akiktől a legnehezebben szakadunk el, ezért sokáig tanulunk mellettük, és így a legnagyobb tanulságot hozzák az életünkbe. (Hogy miért szakadunk el nehezen, az majd egy következő cikk témája lesz.)

Ez valami olyasmi lehet, mint az, hogy a szexhez élvezet társul - hiszen a világ jó nagy része nem csinálná, ha nem így lenne.

Hogy mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy ne keresd az igazit, hanem nézz rá arra, aki melletted van, becsüld meg azt, ami ő maga, amit ő tud adni, tiszteld azért, amit felmutat. Nézz rá friss szemmel, és talán meglátod benne az igazit.

Eljött a napja annak, hogy döntsünk arról, mit kívánunk elültetni ahhoz, hogy a jövő évben learathassuk a termést.

Ha most félelmet és kételyt hordozol a szívedben, akkor annak a termését fogod begyűjteni: pontosan úgy alakulnak a kapcsolataid, ahogyan most hiszed, ott legbelül. Mindaz, amit most teszel, hosszú időre kihat a kapcsolatok terén. Egyértelműen arról van szó, hogy a mai nap egy fontos kulminálódása az elmúlt hónapoknak heteknek, napoknak, és azt összegzi, amire ezekben az időkben eljutottál a kapcsolataid vonatkozásában. Ha félsz nyitni, újrakezdeni, vagy akár lezárni egy nem (megfelelően) működő régit, akkor olyan energiákat keringetsz magadban és magad körül, amelyek visszafognak téged, és behoznak az életedbe még további olyan helyzeteket, amelyek segítenek ráébredni, hogy mi lenne az üdvös út. Ez pedig a rendezés, a "helyre" rakás. Minden kerüljön az őt megillető helyre. Ehhez azonban fel kell tudnod ismerni, hogy mi hova való. Mit kell lezárni, mit kell elindítani, miben nyitni, miben határt húzni.

Emellett ma (és holnap) a gondolkodásunk kissé nyitottabb is a fentiek meglátására, ezért is jó nap ez arra, hogy lezárjuk az előző időszakunkat. Ma megláthatjuk, és kimondhatjuk, minek van itt az ideje. Talán kissé frusztráltak is lehetünk már attól, hogy idáig nem rendeztünk helyzeteket, vagy nem mondtuk ki, nem beszéltük meg, eltitkoltuk, vagy nem mondtak el nekünk valamit. Ma és holnap ezért kissé zabosabban is beszélhetünk egymással, és kígyót-békát is gondolhatunk a másikról. Talán jobb lenne kérdezni, semmint kijelenteni vagy vádolni.

A célunk a kiegyezés és megbeszélés legyen, és figyeljünk arra, hogy ne a múlt hasonló történései alapján értékeljük a jelen helyzetet.