Mire jó a remény?

A folytonos reménykedés veszélyes. Egy állandó hiányérzetet jelent mindig csak vágyni valamire, amit folyton szem előtt tartasz, és a betöltődést arra a helyre a jövőtől várod. Emiatt talán a jelent nem is veszed észre, nem becsülöd... Habár mindig úgy jellemeztem magam, hogy én azzal foglalkozom, hogy segítek az embereknek visszatérni a reményhez, mégis igazat adok annak a spirituális írónak, aki azt mondta, hogy a remény a legveszélyesebb állatfaj. Na jó, ő nem így mondta. :) De a lényeg, hogy amíg kapaszkodunk a reménybe, addig tulajdonképpen egyfajta megvalósulási formába kapaszkod(hat)unk bele, és azt rögzítjük minduntalan, hogy ez az egyetlen lehetőség arra, hogy kimásszunk a jelenlegi helyzetünkből.
Így nem engedjük meg, hogy bejöjjön egy másfajta lehetőség, egy másfajta tudatosság vagy megoldás. Folyton az elménk képeit pergetjük magunk előtt, és ahhoz mániákusan hozzáragadva nem lehetünk szabadok.
Mert amíg én például abban reménykedem, hogy holywoodi filmsztár leszek, és minden percemben ez mozgat, ez tölt és irányít, addig meg sem látom azokat a lehetőségeket, amelyek egy másik karrier, egzisztencia, lehetőség felé vinnének. Mondjuk, a californiai kormányzóság felé :)