Miben áll a felnőttség? I.
"Nem mi választjuk meg, hogy milyen nyelvet használunk. Nem azért beszélünk magyarul, mert ezt a nyelvet akartuk megtanulni. Nem mi választottuk a vallásunkat, vagy azt az erkölcsi értékrendet, amely meghatározza az életünket - mindezek már születésünk előtt is léteztek.
Arról sem mi döntünk, hogy miben higgyünk és miben ne. Életünknek egyetlen olyan eleme sincs, amiről mi döntenénk. Még a saját nevünket is mások adják nekünk. Gyermekkorunkban nincs lehetőségünk rá, hogy kial...akítsuk saját értékrendünket, ezért elfogadjuk más emberekét."
A gyerekek mindent elhisznek, amit a felnőttektől hallanak, és ezeket szabályokként, törvényekként tárolják el - egész életükre. Azzal, hogy ezeket elfogadják, elhiszik azt is, hogy ez a valóság.
Don Miguel Ruiz a Négy egyezség c. könyvében az emberiség háziasításának nevezi ezt a folyamatot.
Talán a felnőttség arról szól, hogy kialakítjuk önmagunk értékrendjét, megvizsgáljuk, miben hiszünk és miben nem, mi az igazi véleményünk bármivel, de legfőképpen az úgynevezett szabályokkal kapcsolatban.
Vakon követni mindazt, ami belénk ivódott akkor, amikor még beszélni sem tudtunk, és ezen irányelvek mentén élni, nem tűnik túl érettnek, de még intelligensnek sem.