Jan. 8. péntek - Az igazság vagy a hazugság kell?

A Vénusz találkozik a Szaturnusszal, aztán majd az Uránusszal. Mindaz, amit szerdán és csütörtökön megéltünk a személyiségünkkel, a gondolkodásmódunkkal, a hiedelmeikkel, a szüleinktől tanult mintákkal valamint apával, férfiakkal, főnökkel, Istennel kapcsolatban, kicsit ismétlődik, de most az érzelmeink területén. A hasonlóság abban van, hogy egyfajta lecsupaszítás van ma és a hétvégén, hogy aztán majd a jövő hét elején a megtett út és fejlődés hatására kiszabadulhassunk az eddigi korlátaink közül.

Nehéz úgy megfogalmazni valamit, ami általános, hogy mindenki kulcsként kezelhesse a saját életéhez. Azért én megpróbálom. :o)

Érzelmi életünkben, kapcsolatainkban keressük a boldogságot, a szeretetet, az egységet, vagyis azt, hogy ne érezzük magunkat oly egyedül, elkülönülten. Ehhez úgy állunk hozzá, ahogy a múlt tapasztalatai alapján kiforrtunk, és ahogy megtanultuk a szeretetet élni és kimutatni. Azonban ez nem egy olyan érzelem, ami csak úgy van magától, hanem ezért tenni kell: ebben fejlődni és tanulni kell, hogy ne csak várjuk, hogy kialakuljon, hanem saját erővel felépítsük azt. A Nyilasban járó Vénusz találkozása a Szaturnusszal arra mutat rá, hogy milyen sallangokkal és hitekkel építettük fel az érzelmi életünket, mit magyarázunk bele, és mit értünk félre e téren. Tehát például ahogyan eddig kezeltem a párkapcsolatom, és azzal nem tudtam nagy eredményeket felmutatni, akkor erre most reflektorral rávilágít az élet, és erősen sugallja, hogy ideje más módon közelíteni ehhez a témához.

Ideje felelősséget  vállalni azért, akit és amit szeretünk, vagy szeretnénk. Ideje megérteni, hogy a szerelmet nem csak egy pufók angyalka hozza, véletlenszerűen, és épp csak ki kell várnunk. Ideje elfogadni, hogy gondolhatunk szép vagy akár csúnya dolgokat az érzelmi megnyílásról - lehet, hogy ebből semmi sem igaz. Ideje feltérképezni és lecsupaszítani, mit is szeretnénk, minden cicomától mentesen, azt célként kitűzni és azért megdolgozni. És nem várni, hogy majd a másik megdolgozik értem. Ez minden típusú kapcsolatra igaz.

Tehát amire most fény vetül, azzal tudunk mélyen foglalkozni, megérteni, és majd a jövő hét elején szabaddá válni a felesleges, visszahúzó, akadályozó motyótól.

Vagyis ideje kicsit komolyabban venni, ahogy az embertársaimhoz állok. Nem mismásolni, ködösíteni. Nem kifarolni, kommunikáció nélkül. Nem hazudni. Hanem beleállni, megélni, szemébe nézni, kimondani. Bármi is az.

Az igazságnál egy fáj jobban: ha nem tudjuk azt.