Jan. 5. kedd - Királylány projekt

Tegnap és ma elindult egy folyamat, amely igyekszik leszoktatni minket a túlzó ábrándokról. A Nyilasban járó Vénusz a Halak Neptunusszal lép kapcsolatba, ez amolyan "királylány az elefántcsont toronyban ábrándozik" életérzést ad. Ez a kapcsolódás megmutatja, hogy amiről ábrándozunk, az vajon életképes-e. Muszáj is, hogy elkezdjünk szanálni az elménket elborító képek között, mert 9-én életbe lép a Szaturnuszos csontvázra lecsupaszítás projekt, tehát az marad, ami időtálló. Aminek kiástuk és megépítettük az alapját, vagy inkább úgy mondom, hogy aminek van bennünk rezgése, és erre a rezgésre tud kapcsolódni a külső történés. (Erről majd még 9-én bővebben írok.)

A most létrejövő megállapodásoknál érdemes nagyon figyelni a részletekre, az apróbetűre, és most tényleg racionálisan végiggondolni, hogy mennyire van igazságtartalma mindazon szép lehetőségeknek, melyeket felvázoltak elénk (lehet igaz, de nézzük át alaposan). Ugyanakkor – mivel csontvázra csupaszítunk hamarosan -, az is fontos, hogy a félelmeket is hagyjuk ki a folyamatból. Amikor nem is tudjuk, miért félünk, csak úgy megszokásból toljuk ezt az érzést. Érdemes ilyenkor kicsit befelé figyelnünk, ránézni erre a félelemre, mert ha adunk neki teret, akkor megmutatja magát és elmondja, mi a baja. Az esetek túlnyomó részében egy múltbeli fájdalom, csalódás miatt félünk egy aktuális helyzettől. Vagyis stabilizálni kell az alapokat, kiiktatni a futóhomokot.

A kapcsolatok tekintetében egyrészt álomszerű helyzetek fordulhatnak elő, amelyek pár napon belül komolyra fordulnak, és ennek a tökéletes ellenkezője is létrejöhet: amikor kidurran a szép szives lufink, és meglátjuk a jóval szürkébb valóságot.

Ebben a helyzetben sem szabad elkeseredni, mert talán vége az ábrándnak, vagy talán nem, mert mondjuk a szürke valóság csak egy bizonytalan, félelmekkel teli embert mutat, akinek szeretetre, kommunikációra és türelemre van szüksége. Mint nagyjából 7 milliárd embernek a Földön… :o)

Akkor most honnan tudjuk, melyik helyzet van? Figyelj magadra, legyél jelen, és lásd meg, mi zajlik a világodban. Minden erre tanít, és bármi történik, mindig rájövünk, hogy a lényeg ennyi. Megfigyelni, meglátni, megérteni, helyére tenni – majd belemenni a következő helyzetbe úgy, hogy bár van egy következtetésünk az előzőből, mégis újra merünk nyitni.

Nem okosabban, hanem bölcsebben.