Jan. 22. péntek - Reccsen az ág

Reccsen az ág, amelyen hintáztunk.

Vannak azok a helyzetek, amelyekbe belefér egy kis kilengés és amplitúdó. Amikor belefér egy kis himi-humi, egy kis ferdítés. Amikor elviseljük azt, hogy egy bizonyos típusú esemény megtörténik egyszer, kétszer, háromszor. De az x-edik eseménynél, himbálózásnál, kilengésnél reccsen a történet, és összedől az egész. Van az úgy, hogy el kell jutnunk a gödör aljáig, hogy elindulhassunk felfelé.

A mai (és tegnapi) Merkúr-Plútó együttállás a Bak jegyében néhány hiedelmet és felépített tervet összedönthet. Talán egy szép kapcsolati látomást, egy projektet, egy elgondolást. De mindig csak azokat dönti le, amelyek nem megfelelő alapra épültek.

Hogy mi a megfelelő alap? Talán könnyebb elmondani, mi nem az. Amikor az átélt eseményeket nem dolgoztuk fel, nem tettük a helyére, nem engedtük el, hanem cipeljük egymás hegyén-hátán őket. Amikor kiléptünk egy kapcsolatból, és nem gyászoltuk meg a reményeink és szerettünk elvesztését, hanem azonnal át akarunk lépni egy másikba, hogy minél előbb elfelejthessük a fájdalmat, ami kínoz. Amikor nem tanultunk az előző lépéseink következményeiből, nem vontuk le a tanulságot. Amikor újra és újra ugyanazt a működést, viselkedést toljuk, és mindig ugyanaz az végeredménye. Amikor mereven ragaszkodunk az elképzeléseinkhez, és nem merünk spontának lenni. Amikor egy új élet kezdetén megijedünk attól, hogy itt most végleg el kell köteleznünk magunkat valami mellett vagy ellen, és soha többé nem változtathatunk. Amikor az érzéseinket nem vesszük figyelembe, csak a pánikot, amely ellepi az agyunkat. Ez mind-mind túl merevvé tesz minket, elzár az élet áramlásától, a változásoktól, a lehetőségektől, a spontaneitástól.

Engedjük be a szeretet érzését a sok-sok önsorsrontó gondolat közé, mintha egy kavicsokkal teli vázát töltenénk fel vízzel. Bele fog férni. Vagy talán ki is lehetne dobni azokból a kavicsokból...

Általános gondolkodási hibánk az, hogy azt hisszük, hogy tudjuk, mi fog történni. Ez azért van, mert a múltunk eseményeiből következtetünk a jövőre. Azonban mivel a jövő a jelenben gyökerezik, ha ragaszkodunk a látomásunkhoz, van esélye, hogy megteremtjük. De fontos látnunk, hogy nem óhatatlanul történik ez meg, hanem mi kényszerítjük ki! Vagyis ha a jelenben el tudnánk engedni a hiedelmeinket, az okosságunkat, az előrelátásunkat és az aggodalmainkat, akkor egy új és szebb jövőt építhetnénk. Itt az alkalom, hogy egy minőségi változást kezdeményezzünk a gondolkodásunkban.

(Merkúr-Plútó együttállás Bakban, szemben Holddal)