Febr. 1-9. A király visszatér?

Skorpió Mars – Vízöntő Nap kvadrát (érzelmekhez és elvekhez ragaszkodás feszültsége, beragadásból megtisztulás, férfi-Férfi feszültség)

A Mars jelezheti a férfit, aki harcol, vitázik, feszültséget szít, játszmázik, hódít és flörtöl. A Nap az érett Férfit jelenti, a vezetőt, a királyt, az életét irányító embert, aki nem áll ellen a fejlődésnek, aki tud és akar is szeretni. Tehát e kettő feszültsége szólhat arról, hogy vajon a férfiak (akiket ez érint) amellett döntenek-e, hogy Férfivá válnak. Hogy nem kezdenek új körbe a játszma-királyság területén, hanem (f)elvállalják-e az életük felelősségét, irányítását? Rálátnak-e a játszmáikra, és hogy miként okoznak fájdalmat maguknak és a környezetüknek?

Megértik-e, hogy az érzelmi sérülésekből és fájdalmakból ki lehet mászni, meg lehet tisztulni, és az értelem és érzelem csakis együttműködve tud egészséges személyiséget létrehozni?

A két jegy, amelyben a Mars és Nap találkozik, merev, ragaszkodó, nehezen változtató. Tehát a feszültség a fentieken kívül most abból adódik, ha valamiben rugalmatlanok vagyunk, ha nem látjuk meg a változás szelét, ha nem tudjuk észrevenni, hogy adott esetben a ló megdöglött alattunk.

Mit kell tenni olyankor, amikor nem az eszményeidnek megfelelő életet élsz? Amikor nem azok az elvek mentén haladsz, amit elképzeltél magadnak régesrégen? Ha félreműködsz és szenvedteted magad, de hiába, mert meg sem közelíted a célt, amit kitűztél magadnak? Mit kell tenni olyankor, ha nem azt a fát vágod, amit szeretnél, mert be kell érned egy másikkal? Hogyan állsz hozzá, hogyan dolgozod fel, és miként éled meg a hiányt?

Mi van akkor, ha az egész elindulás rossz irányú, ha nem a megfelelő elvek mentén táncolunk a borotvaélen, és emiatt süllyed bele az ember az ingoványba?

Az ember szeretné a jövőt látni, előre tudni, hogy mi fog történni, és a leges-leginkább szeretne jól dönteni. Úgy, hogy neki jó legyen, vagy a szeretteinek, vagy mindenkinek. De honnan tudhatjuk, hogy jól döntünk? Sehonnan. Nem tudjuk. Az emberi elme nem képes felfogni, hogy a tettei és az azok által beindított események hova futnak. Ha képes is lenne, akkor sem látná be azt a hálózatot, ami a döntése nyomán elindul egy másik emberben, aki aztán lép valahogy ennek hatására, és emiatt a harmadik ember azt fogja tenni, hogy…

Tehát lehetetlen. Így jól dönteni nem lehet, csak dönteni. És az pont jó.

Valamikor belőttünk egy célt, tettünk egy ígéretet, választottunk egy utat. De közben eltelnek napok-hónapok-évek és mi formálódunk. Változunk, felnövünk, érünk, sérülünk, új élményekkel gazdagodunk. Ahogy a másik ember is. Talán egészen más irányba változunk, talán nem. Nem tudhatjuk, hogy amikorra odaérünk a célunkhoz, még mindig az lesz-e minden vágyunk… annyit változunk közben, hogy már egészen más dolgok foglalkoztatnak, és mi  is egészen más emberek lettünk… hogyan várhatjuk el magunktól, hogy x hónap, év múltán is ugyanúgy kitartsunk valami mellett? Mi mégis így építjük fel az életünket, szinte minden területen, és elvárjuk a többiektől is, hogy ugyanazt adják, ugyanazt csinálják, mint régen.

Vajon képesek vagyunk folyamatosan újraértékelni a terveinket és a céljainkat, vagy beleragadunk a múltba?

(Folytatása következik...)