Dec. 21. hétfő - Értékmentés

Bár karácsony előtti utolsó napokban, ráadásul hétfőn nem szokás ilyet tenni, mégis lassulj le, és figyeld meg magad. Az a nap van, amikor eljött a számvetés ideje.

Minden nap lehetne ilyen, de ma a csillagok maximális erővel támogatnak abban, hogy vizsgáld felül a vállalásaidat, az elköteleződéseidet, a céljaidat és a kapcsolati berendezkedésedet. Hol táplálsz félelmeket? Hol vagy bizonytalan, kétségekkel teli? Mi az, amit azért csinálsz, mert nem vagy biztos magadban, és a másikban? Miért nem tudsz megbízni a párodban, a barátokban, az emberekben, és vajon mi ennek az igazi gyökere? Miért tartasz fent olyan helyzeteket, kapcsolatokat, amelyek nem értékesek, hanem elvesznek tőled? Ha hajlandó vagy magadba nézni, rá fogsz jönni, hogy egy aktuális helyzet nem azért tölt meg félelemmel, mert konkrétan attól félsz, hanem mert emlékeztet téged egy régebbi másikra.

Meg lehet szabadulni a félelmektől, és ennek nem az az útja, hogy mindent leszabályozunk és biztonságossá teszünk, mert az már nem élet. A biztonságnak nem kívülről kell indulnia, hanem az emberből, a saját belső tengelyéből, tartásából, önbizalmából.

S ahhoz, hogy ez a tengely erősödni tudjon, időnként át kell nézned, hogy mi fontos, mi nem, mi képez még értéket az életedben, és mi az, ami már nem a tiéd, nincs benne köszönet, már csak viszi az energiádat. Ezt pedig szépen el kell engedni, mert azzal felszabadítod magadban a belső erőt és erősíted önmagad értékességének tudatát. Az önvédelemnek mindig van létjogosultsága.

Tedd le azt, ami már nem szolgál. Ez talán egy szokás, egy kapcsolat, egy félelem. Egyszerűen menj tovább nélküle.

(Ha nem megy, az teljesen normális, ilyenkor kérhetsz hozzá segítséget olyantól, aki már ezt végigcsinálta.)

Hidd el, hogy le tudod tenni őket, de ehhez te is kellesz. Nem a világ fog úgy alakulni, hogy te biztonságban és vidáman élhess, hanem te alakítod magad ilyenné, és a világ idomul hozzád.

Mindennek megvan a maga rendelt ideje, és most eljött az a nap, amikor jó lenne búcsút mondani a megtermelt hiedelmeknek és bizonytalanságnak, hogy a fény születésével ne a félelmeket vetítsd ki a falra, hanem a belső tengelyedet tudd átmelegíteni.