Dec. 20. vasárnap - Őrület vs Szeretet

Ma újra felhívom a figyelmet a gondolataink átvilágításának fontosságára. A Karácsonyt megelőző időszak mindig rohanással, agyalással és idegeskedéssel telik, pedig elvileg ez az év azon része, amikor a Szeretetre készülünk - arra, hogy ha máskor nem is sikerül, de most kimutassuk a családtagjaink, a párunk, a szüleink, gyerekeink és barátaink felé a szeretetünket. Valamiért úgy érezzük, hogy teljesen rendben van, ha ezt a szép hangulatot megelőzi az idegbaj, a feszkó, a vita és a kimerülés. /Talán ez is a dráma iránti "imádatunk" miatt van, hogy csak akkor lehet igazán szép az ünnep, ha előtte megszenvedtünk érte? Hm, kibontanivaló téma, újabb bejegyzésért kiált... :)/

Gondolkodtatok már azon, hogy hol és mikor programozták belénk, hogy ajándékozni kell Karácsonykor? Nem mondom, szép dolog lenne, ha nem úgy nézne ki, hogy őrült tempóban járjuk végig az üzleteket, és végül már szinte bármit megveszünk, ötlet és idő híján. Miért hisszük azt, hogy a szeretet nyelve csakis az ajándékozás lehet? Van még ezen kívül 4 másik mód is: minőségi időt tölteni a másikkal, ölelgetni-simogatni-puszilgatni(-szeretkezni), szeretettel és szép szavakkal dícsérgetni, valamint megtenni a szerettünknek olyan szívességeket, amelyekről tudjuk, hogy örül neki. Vajon Karácsony idején ezeket is próbálgatjuk, vagy annyira bízunk a pénz és az ajándék erejében, hogy nem is kell már mást tennünk?

Válaszolhattok is erre, de az se baj, ha csak morfondíroztok rajta :)

Ma még mindig pörgést mutatnak a csillagok, akár fizikai mozgásban, akár a gondolatainkat illetően, ráadásul ez már idegileg is feszít minket, sokkal könnyebben pattan el a húr, hisztizünk és mérgelődünk.

Szeretnénk már túl lenni a nehéz részén, de egyelőre még itt vagyunk, szóval az a javaslatom, hogy próbáljuk meg észrevenni és megélni a jelent, annak minden hozadékával együtt.

Mondjuk, menj el sétálni, és pár perc után nézd meg, mire emlékszel vissza a környezetedből. Ha nem sokra, vagy semmire, akkor végig gondolkodtál, és így kimaradt az életedből a jelen, az egyetlen létező idő. Ha ezt megszorozzuk kicsit, akkor máris látszik, hogy így megyünk el az életünkben csodálatos, jó és kevésbé jó, érdekes, és izgalmas pillanatok mellett. Így, hogy a figyelmünket a gondolatainkra irányítjuk. Amelyek, mint tudjuk - ha máshonnan nem, egy korábbi cikkből -, minőségileg meghatározzák a hangulatunkat és azt, amilyennek a világot látjuk.

Tehát ha folyton azon rágódsz, hogy mit csinálsz rosszul, miben nem vagy elég jó, vagy a környezeted, a párod, a barátod, a gyereked/szülőd miért csinálja ezt meg azt, és ezen idegesíted magad, akkor elrontod a hangulatodat, és ráadásul elmész olyan lehetőségek mellett, amelyeket észrevéve egyébként sokkal vidámabb, nyugodtabb, boldogabb lennél.

A mai nap folyamán rátekinthetsz arra is, hogy milyen alapokról indul a cselekvésed, vagyis milyen mozgatórugók alakítják a kapcsolataidat, az interakcióidat és a céljaidat. Ha kétség, félelem, hazugság, vak kapzsiság, akkor azzal egyrészt a magad poklát teremted meg (előbb vagy utóbb), másrészt akár meg is rekedhet az életed, és ugyanazon a szinten stagnál, hiába vetsz be minden fondorlatot és bankjegyköteget.

Azonban, ha van egy mély hited önmagadban és az életet irányító magasabb intelligenciában, akkor siklasz előre, mint egy sárkányrepülő. Mert tudod, hogy nem kell mindig irányítanod, megoldanod és előre kigondolnod, hanem néha hagyhatod magad sodródni az árral.