Az igazság odabent van

A Jupiter bolygó, mely (többek között) az igazság analógiáját mutatja a horoszkópban, a mai napon a Mérleg jegyébe lépett, és ezzel elérkeztünk ahhoz az 1 éves időszakhoz, ahol megmérettetik az igazságunk.

No de kezdjük az elején: mit nevezek én igazságnak?

Azt hiszem, nagyjából képben vagyunk mindannyian azzal, hogy nem egy igazság létezik a Földön, nem ugyanazt gondoljuk minden témáról 7 milliárdan, de még néha ketten sem. Akkor hát létezik objektív igazság?

Amikor megszületünk, még nincsen személyiségünk. Ahogyan elkezdünk fejlődni, óhatatlanul kapcsolatba kerülünk más emberekkel (mondjuk rögtön anyával és apával), akik valahogyan gondolkodnak, kommunikálnak, viselkednek, vélekednek. Gyermekként úgy tanulunk meg részt venni a világban, a társadalomban, hogy a környezetünktől lessük el, hogyan kell beszélni, felismerni, gondolkodni, enni, viselkedni. /Ha a családomban volt egy adott vélemény, én is azt tettem magamévá. Vagyis az én igazságom is az lett. A személyiségem fejlődése folyamán azonosítottam magam bizonyos véleményekkel, másokat meg elvetettem./ Mire elérjük a tizenéves kort, már elhisszük, hogy a mi igazságunk az egyetlen igazság a Földön. Ezért ha másnak más a véleménye, szükségszerűen ütköztetjük, hiszen meg kell győznünk azt a kis butát arról, hogy rosszul gondolkodik.

Vajon miért nem szeretjük belátni azt, hogy tévedünk, hogy nem jól gondolkodunk? Azért nem, mert a személyiségünk a fejlődése folyamán azonosította magát az értékrendjével, a véleményével, és ha valaki kimondja, hogy az téves, akkor azt hisszük, hogy az egész énünk téves, hibás. Ezért aztán foggal-körömmel védjük a véleményünket, és a vita hevében eszünkbe se jut, hogy mi lenne, ha hagynánk az egészet a csudába. Pedig mennyi konfliktust tudnánk megoldani, ha többé nem azonosítanánk magunkat a véleményünkkel.

Tehát azzal kezdtük, hogy megmérettetik az igazságunk, és a fenti fejtegetés után most már tudjuk, hogy miről is van szó: az a vélemény, az a rögeszme, az az értékrend, amelyet az eddigi életünk folyamán (és főleg az elmúlt 12 évben) a magunkénak vallottunk, most mérlegre kerül. Az Élet Járási Hivatal felhívja a figyelmünket arra, hogy vizsgáljuk felül, miből épül fel az értékrendünk, a személyiségünk, és mi alapján formálunk véleményt, miről hisszük azt, hogy az a mi (egyetemes) igazságunk. Ez az év, amely a mai nappal (szeptember 9.) kezdődik, arról szól, hogy minden egyes napján felvetődik a kérdés: az, amiben hiszünk, valóban a saját igazságunk vagy szajkózzuk mások véleményét? Tényleg megéri érte kapcsolatokat mérgezni, helyzeteket bomlasztani, életeket nehezíteni? Tényleg elhisszük, hogy amit mondunk, az úgy van, és a másik téved, vagy a saját szemszögéből mindenkinek megvan az igazsága?

Tavaly augusztusban a Jupiter a Mérleg előtt levő Szűz jegybe lépett, ahol nagyban elkezdte szanálni a rendezetlen dolgainkat, és kidobni azokat a lejárt gondolati sémákat. Talán a kapcsolatokban is hozott nehéz időszakot, hiszen meg akarta alapozni azt a felvállalást, amely mostantól fókuszba kerül. A gondolkodásunk kissé túlpörgetetté válhatott, mert annyira kerestük az igazságot odafent, az elménkben. Most ez alábbhagy, de cserébe a kapcsolataink kerülnek terítékre, és megláthatjuk, hogy milyen értékrend alapján kapcsolódunk, mi fontos, mi nem. Ezzel együtt a másoknak (vagy a kár a saját elvárásainknak) való görcsös megfelelés vonatkozásában is új utakat próbálhatunk ki. No meg észrevehetjük azt is, hogy mennyire mossa át a másokhoz való kapcsolódás igénye a saját értékrendünket, és mit vagyunk képesek megtenni azért, hogy ne legyünk egyedül. (Eddig is megtettük, csak nem feltétlen láttunk rá erre.)

Ha fenti témákon úgy igazán végigrágtuk magunkat, felötölhet a kérdés: ha nincs egyetemes igazság, akkor mégis mire alapozzunk a véleményünket, no meg az életünket?

Amikor a gondolkodásban elérünk ide, már nem lesz bennünk félelem, mert érteni fogjuk, mi az egyetemes igazság. :)

(Folytatás következik néhány napon belül.)